P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - A SZENTSZÍV TISZTELETE A SZENTFERENC-RENDBEN
gyobb kedveltjeinek" (V. ö. P. Achille Léon O. F. M., S. François d'Assise et son oeuvre, Paris, 1928, 322; P. Gemelli , u. o. 200; P. Raphael Delarbre O. F. M., Méditations Liturgiques et Franciscaines, Quaracchi, 1911. I. 407—408.) Szent Ferenc után még a XIII. században megsejtette ezt az ájtatosságot Padovai Szent Antal is, aminek kifejezést ad beszédeiben is. Ismeretesek Szent Bonaventúrának gyönyörű meglátásai, amelyek a Vitis mysticában foglalnak helyet (III. és XXIV. fejezet; továbbá De perfectione vitae ad sorores, VI. 2; Lignum vitae 30.). Többször olyan nyilatkozatai vannak e téren, mintha az Alacoque Szent Margitnak magát kinyilatkoztató isteni Szívet hallanók. Még ugyanabban a században Jacobus Mediolanensis O. F. M. (Stimulus amoris, Quaracchi, 1905, 20, 63, 69, 73—5, 102) beszél a szent Szívről. A szent Szív iránti mély vonzalomról tesz tanúságot Cortonai Szent Margit (terciária) életével és Filognói B. Angela (terciária) látomásaiban. Regensburgi Berchtold a Krisztus szenvedéséről szóló prédikációiban az átdöfött Szentszív iránt mély részvétre és szeretetre hangolta hallgatóit. Ugyanígy Regensburgi Lamprecht (Tochter Sión), később a XIV. században Otto von Passau (Der guldin Thron, Ingolstadt 1537), a XV. század végén pedig Stephan Fridolin a nürnbergi klarisszák szónoka; ennek írásait a híres Charitas Pirckheimer klarissza szűz örökítette meg, s aki ugyancsak Szent Bonaventúra gondolatait csillogtatta meg a Szentszívről. A XV. század folyamán a kölni provinciális P. Harp Heinrich (megh. 1477) az ő Theologia mysticájában ad kifejezést ugyanennek a tiszteletnek. A kiváló Johann Brugman obszerváns (megh. 1478) elmélkedéseiben szól a Szentszívről (V. ö. Dr. F. Imle, Die Passionsminne im Franziskanerorden, Werl i. W., 1924, 154—161). Nagyon kifejezően ecseteli a Szentszív szeretetét a XIV. században Fr. Ubertino da Casale Arbor vitae crucifixae Jesu c. hatalmas munkájában, úgyszintén Jacopone da Todi az ő laudáiban. A XV. században nagy tisztelője a Szentszívnek Sienai Szent Bernardin. Az egyház is tőle kölcsönzi a Szentszív officiumának a nyolcad alatti kedd homiliáját. A XV. és XVI. század elején a Szentszív iránti lángoló szeretetnek ad kifejezést B. Való*
