P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - A MAGYAR FERENCESEK TÉRÍTETTÉK MEG A KUNOKAT-JÁSZOKAT
nok közötti apostolkodásának kiáltó bizonyítékait tartalmazza. A ferencesek ugyanis Atyjuk nevének kegyeletes emlegetését akarták ezzel meghonosítani a reájuk bízottak és tőlük újonan megtérítettek között. Hogy a ferencesek nem értek el már eladdig is kellő eredményt a barbár erkölcsű nép között — nem rajtuk múlott. A folytonos belvillongások elterelték a figyelmet arról, hogy észrevették volna királyaink az ország szívében lakó ellenséget. Azért Nagy Lajos királyunk első gondjai közé tartozott 1348-ban újra lelkesíteni a ferenceseket, hogy a még meg nem tért pogány jászkunokat hajlítsák Krisztus szelíd igája alá. E végből VI. Kelemen pápától leiratot eszközölt ki, amely újra felszólítja a magyar ferences provinciálist, Mártont, hogy csak küldjön a kunok közé rendtársakat ezek teljes megtérítésére. 4 A nagy király bizonyára megelégedéssel szemlélte: mint válnak lassankint Kuthen egykori fegyveresei a farkasokból szelíd bárányokká épen szent Ferenc fiai által. Azt nem tudták a ferencesek sem elérni, — úgy látszik —, hogy teljesen letelepedjenek a kunok és jászok, mert a nekik adott sík rónaságon ide s tova barangoltak, azt azonban elérték, hogy nem pusztították békés szomszédaikat, nem raboltak és erkölcseik is lassankint megszelídültek. Ennek fényes bizonyítéka, hogy az ideoda való szálláskor a ferences misszionáriusok folyton követték őket, valósággal a nyakukon ültek, hogy fékezzék a népet és tökéletesen megbarátkozzanak a kereszténységgel. Köztük tehát a ferencesek vándorapostolokként működtek. Ez kitűnik IX. Bonifác pápa (1389— 1404) egyik bullájából, 6 amelyben megengedi a ferenceseknek, hogy ha a kunokkalj ászokkal más plébánia területére is elkószálnak, a kunok fölött az illető plébánosnak semmi követelni valója ne legyen, de a ferenceseket se háborgassák. Hogy így testestül-lelkestül összeforrtak szent Ferenc fiai e néppel, annak egyik gyönyörű példáját lát4 Kósa: kézirata 30. old. Karácsonyi: Szent Ferenc rendnek tört. I. 40. 5 1399. Kósa kézirata 35. old. „Dum Sancta Mater". Barangolásukról v. ö. Dr. Fodor Ferenc: A jászság életrajza. Budapest, 1942, 142.