P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT BONAVENTURA MISZTIKAI SZELLEME
útján egy árnyalatú meglátással azt fejtegeti, hogy Isten nemcsak a teremtett dolgok által, hanem azokban is megismerhető, amennyiben eltölti azokat lényegével, hatalmával és jelenlétével. Ezt a megismerést öt érzékünkkel eszközöljük. Ha a teremtett külső világ szemlélete képezte az előcsarnokot Isten megismeréséhez, akkor a magunk szellemi világa alkotja a szentélyt. Akaratunk, értelmünk és emlékezőtehetségünk ugyanis nagyban revelálják a gondolkodó előtt Istent. „Vonulj önmagadba — írja Szentünk — és lásd, hogy lelked forrón szereti önmagát; de nem szerethetné önmagát, hacsak nem ismerné önmagát, viszont nem ismerné önmagát, ha nem emlékeznék önmagára". Az Istenhez való eljutás önmagunkon keresztül akkor lesz magasabb tökéletességű, ha a hármas isteni erény: a hit, remény és szeretet megvilágítja a lélek belső világát és így „hierarchicussá" vagyis „megtisztítottá, megvilágítottá és tökéletessé" válik" (IV. fej.). A kövekező útban az ember mintegy önmagán felül szemléli az isteni lényeget, amely a három személynél egy és tulaj donkép elsődleges neve Istennek. 2 9 Isten fogalmát olyan létezőnek állítja, akit nem létezőnek nem is tudunk gondolni (IV. fej.), míg a VI. fejezetben kiindul az Areopáginak nev. Dénestől származó és Bonaventúrát annyira jellemző elvből, hogy bonum dicitur diffusivum sui, vagyis hogy a jónak már a fogalmában benn van az, hogy kiáradó. Istenre vonatkoztatva állítja, hogy a legfőbb kiáradás csak akkor van meg, ha az „tényleges és belső, lényeges és személyi, természetes és akarati, szabad és szükségszerű, fogyatkozhatatlan és tökéletes". Ezzel a Fiú és Szentlélek születési, származási okát jelöli meg tulajdonképpen. — Az utolsó VII. fejezetben az Istenhez közelítés módját abban jelöli meg, hogy az ember necsak az érzéki világot hagyja el, hanem önmagát is. A dolgot Szent Ferenc alvernai mentis excessusával világítja meg, majd mint az ehhez szükséges kellék megjelölését hangsúlyozva így folytatja: el kell hagyni az értelmi működéseket és minden érzelmet át kell változtatni és át kell alakítani istenivé. Ez pedig misztikus és 2 9 II. Móz., 3, 14.
