P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KRIM FÉLSZIGETÉNEK ÉS VIDÉKÉNEK KÖZÉPKORI KERESZTÉNYSÉGE
létesített. 3 4 A XIV. századi már említett táblázati kimutatások szerint a ferenceseknek az egész Kipcsakban, vagyis a Vicaria Aquilonarisban 17 megtelepedésük állott. Azonban emez állandó és kolostori lakóhélyek mellett mozgó szállásaik is voltak. Ezek kiindulásul szolgáltak számukra, amidőn a tatárokat vándorlásaik nyomán lépésről lépésre követték. Az ilyen szálláshelyen csak egy-egy missziós tartózkodott. Sajnos, a már említett 1323-i levél szerint, újabban emberhiány miatt 22 ily szálláshelyet kellett elhagyniok. Meg kell jegyeznünk, hogy a franciskánusok kolostorai mellett a döméseknek öt konventje volt a tenger mellett, körülbelül 15 személlyel. 3 5 Bizonyára egy-két szálláshelyük is lehetett. Bár a XXII. János által 1318-ban történt területi beosztás után ők inkább Perzsiába húzódtak. Az említett emberhiány ellenére 1385-ben a ferenceseknek a Vicaria Aquilonarisban még mindig 18 helyük van; legalább is ezt árulja el egy oxfordi kódex. 3 6 Ugyanabban az időben Kaffában két ferences templom mellett az örményeknek kettő, a görögöknek szintén két templomuk, a domonkosrendieknek egy helységük van. Ezek mellett a klarisszák zárdájáról és a beguinák kolostoráról tudunk, akik betegek kórházát látták el. A XIV. század folyamán Kaffa tehát európai hírű keresztény városnak számított. Kaffa e mellett a genovai konzulnak is székhelye, aki 24 tanácsossal együtt vezette az ügyeket. 3 7 Mint már láttuk, XXII. János pápa 1318-ban az egész Kelet missiós területét megosztotta a ferencesek és a domonkosrendiek között. Két érseki tartomány létesült evégből: a pekingi ferences, és a sultaniehi (Perzsia) domonkosrendi egyháztartomány. A dömések alá tartozó püspökségek: Sultanieh (érsekség), Tiflisz, Naxivan, Tebrisz, Dihkargan (az Urmia tó mellett), Maraga (Dihkargantól délre) és a Columbensis (Quilon, India legdélibb sarkában) és végül Szamarkand, Bokhara fővárosa. — A pekingi egyháztartományhoz a következő 3 4 C. Eubel, Bullarium Franciscanum, V. 224.; Biblioteca, II. 48. 3 5 Biblioteca, II. 50. 3 6 U. o. 254. 3 7 V. ö. Monumenta históriáé patriae, Torino, 1838, II. Leges, t. I. 406—407; Biblioteca, III. 40.
