P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KRIM FÉLSZIGETÉNEK ÉS VIDÉKÉNEK KÖZÉPKORI KERESZTÉNYSÉGE

keresztények,

1

8 sőt még a távolabbi Alániában is találhatók. Ha mindehhez hozzávesszük Rubruk utazásának jelentését, továbbá a nyugati, genovai és általában európai, bizánci keresztény kereskedők sűrű látogatásait, akkor megérthetjük a keletkező katolicizmus fellendülő ívelését az ott letelepedő franciskánusok révén. A tatárok magatartása. Hogy a nyugati kereszténység ennyire is erőre kaphatott, annak egyik oka abban keresendő, hogy az uralkodó tatárok más népekkel elég türelmesek. Jó példa erre Rubruc Vilmosnak az a megállapítása, hogy a tatárok között sok elhurcolt fogoly is tartózkodott, akiket azonban legkevésbbé sem bántanak, hanem fölhasználják őket külféle munkálatokra.

1

9 De határozottan ugyanazt mondják az 1323-ban a Tartaria Aquilonarisból írt missiósok levelei is,

2

9 amelyek szerint: minden szektát és törvényt maguk körül megtűrnek, csak az illető népek alkalmazkodjanak az ő jogszokásaikhoz. Ugyanígy ír Johanca Hungarus is, midőn állítja, hogy egyáltalán nem törődnek azzal, ki milyen valláshoz tartozik. A keresztényeket meg éppen akkora szabadságban engedik élni, hogy sokan feleséget és nagy családot tartanak és gazdagabbá válnak, mint maguk a tatárok. Nem is hívják a betelepedetteket vagy foglyokat szolgáknak, hanem társaiknak mondják; de azt elvárják, hogy a szaracénok (mohamedánok) ellen velük együtt háborúba vonuljanak.

2

1 Mindennek szerintem az lehet az oka, hogy a tatárok ez időben még nem — legalább is nagy részben — még nem mohamedánok. Spalatói Tamás is azt írja a História Pontificum Salonitanorumban, hogy amidőn Magyarországon pusztítottak, nem kötötte őket sem keresz1

8 V. ö. A. Theiner, Monumenta Vatic. Hung., i. m. I. 151—153; Bendefy, Az ismeretlen Juliánusz, 31. 1

9 Sinica Franciscana, I. 164—332 helyenként. 2

0 Archívum Francisc. Historicum, XVI. 1923, 111. 2

1 Archiv. Francisc. Hist., XVII. 1924, 66; Bendefy, Theologia, 1939, VI. 339—42; u; ő., Ferences Közlöny, 1937, XVII. 14—16, 70—74. — Fr. Johanca Hungarus levelének magyar fordítását adja B alanyi Gy., Ferences Közlöny, 1927, 1928.