P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - P. BUTTYKAY ANTAL O. F. M. ELHIVATÁSA (1875-1940)

„A kath. sajtóért nála senki többet nem tett. A kat. sajtó renaissances az ő nevéhez fűződik... érdemei elévülhetetlenek. Fundamentumot rakott le". A nagy szónok. Tüneményes szónoki hatása műveltségén és lelkiségén kívül föllépésében, nyelvezetében, hangjában és a gondolatokat kifejező készségében állott. P. Antal hatalmas termetű ember éles határozott vonásokkal. Felsőbbrendűséget eláruló domború homloka, fiatalabb korában dús, fürtös hajzata, a lelkeket igézően vizsgáló szemei, ívelt sasorra s mindez a középkori franciskánus kámzsán keresztül olyan maj esztétikus megjelenést biztosított számára, amely mindig előlegezte neki a szónoki hatást. — Nyelvezete valami újdonszerű, Pázmány-féle, de olyan zamatos magyarsággal, kiejtéssel és tiszta csengéssel, amilyet eladdig keveset lehetett hallani. Néha nyelvezetén alig tudott uralkodni, annyira eléje tódult a képek, gondolatok és dús meglátások tömege. Valami teremtő nyelvkészség látszott tiszta magyarságán, amely a nyelvi korlátok gátjait elszakította és egy felsőbbrendű, választékos, sőt előkelően magasröptű nyelvezetbe törte és ringatta a kevesebb szóbőséggel rendelkező hívőt. Nekem is kijelentette előkelő irodalmi férfi: P. Buttykay Antalt a magyar egyházi szónoklat legnagyobbikának tartom. Pedig akkor még élt P. Bangha és Tóth Tihamér is. — Isten áldotta hangja volt. Újság írta róla, hogy a mennydörgés dübörgése és a lágy szellő susogása benn volt gyönyörű baritonos hangjában. Ha hangját élesen fölemelte: meghűlt a vér a hallgatóban. Fölkiáltásai a komoly és különben higgadt gondolkodású P. Antalnál a belső megindultság, meghatódottság, a téma iránti lelkesültség legnagyobb fokát jelentette. Ilyenkor tünt föl úgy, mint a hitbeli és erkölcsi világnak apostola, korának prófétája és erélyes tanítómestere. Két-három ily magasztos, bariton-hangú fölkiáltás letörte a legmegátalkodottabb lelkű embert is. — Kifejtő készsége gondolatainak gazdagságából és szépséges bő skálájú nyelvkészségéből fakadt. P. Antalnak csak egy téma, abból is egy gondolat kellett. Erre ő olyan előtörő, lelkéből lelkedzett meglátásokat csiholt ki, hogy csak félórás-háromnegyedórás hatalmas szóbelileg közölt kigöngyöli tésben érték el teljes kifejlésüket és hatásukat.