P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - P. BUTTYKAY ANTAL O. F. M. ELHIVATÁSA (1875-1940)

be, akkor meggyőződhetik, hogy ott nagy lelki emelke­dettségek, belső élmények és természetfölötti örömök váltogatják egymást. P. Antal 1899-ben fölvette Szent Ferenc darócos kámzsáját. Tette ezt azzal a férfias és visszavonhatatlan elhatározással, hogy inkább meghal, semhogy az elkövetkező penitenciás, de lelkileg békét ígérő életet föladja. Érett, felnőtt és papi ésszel állt be abba az első buzgóságot, szinte karizmatikus jelleget öltő reform munkába, amely ép abban az időben P. Ozo­rai Izidor ferences római megbízott vezetésével rajongva óhajtotta magyar talajba is beojtani Szent Ferenc igazi szellemét. P. Antal amint legyőzte előkelő származását, hogy pap legyen, most letiporta önmagában az ágaskodó önzést, amely még kényelmet, önakaratot, igényt, saját belátású tevékenységet keresett volna. Szent Ferenc ru­hájának f el öltésével és a noviciátus kemény fegyelmé­nek kiállásával és elsajátításával sutbavetett minden ön­akarati megnyilvánulást, lemondott minden eddigi uri és papi kényelméről és az égre szegzett, Istent szerető ' fönséges érzelmek között vált a franciskánus erények: szegénység, igénytelenség, bűnbánat, Istenre hagyatko­zás, a vak engedelmesség és az apostoli tevékenység hor­dozójává. 1900-ban rövid székesfehérvári tartózkodás után három évig Pozsonyban működik (1900—1903), ahol a franciskánus kámzsában öltözötten mint új apostol re­mekel a szószéken, a gyóntatóban, a kolostor falán belül és kívül egyaránt. Majd 1903-ban fölkerül Budapestre, ahol több kevesebb megszakítással egész haláláig dolgo­zott az Ür szőlőjében. Hogy ki és mi volt P. Buttykay Antal szerzetében, azt eléggé bizonyították azok a bizalmi megnyilvánulá­sok, amelyek évtizedeken át rendtársai részéről iránta a választásokon történtek. Budapesti házfőnök (1905—12), majd rendi kormánytanácsos (definitor, 1902—12), az­után tartományfőnökhelyettes (custos, 1912—15), majd pedig két turnuson keresztül a Szűz Máriáról nev. ma­gyar ferences rendtartománynak a legválságosabb idő­ben provinciálisa (1915—18, 1918—21). Hírneve, műkö­dése és egyénisége megszerzi számára azt a rendi magas tisztet is, amit csak kevés szerzetes vallhat magáénak. 1921—27 években ugyanis a római általános rendi kor­mánytanácsnak tagja (definitor generalis). Rómából ha-

Next

/
Thumbnails
Contents