P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - P. GOLUBOVICH JEROMOS O. F. M., A SZENT-FÖLD TUDÓS APOSTOLA (1865-1941)

meg előadásra. Firenzei előadásaiért megkapta az ezüst érmet. Előadásai élénkek, vonzók és tartalmasak. E mellett sok olasz tudományos egyesületbe vagy bizottságba is beválasztották. 1932-ben az olasz királyi akadémia történelmi munkáiért 10,000 lírával jutalmazta, ami nemcsak érdemeinek elismerése, hanem tanulmányainak folytatására nagyon jó segítség is volt. Szegények és betegek atyja, A mellett, hogy P. Golubovich számos előkelő személyiségnek barátságával dicsekedhetett, pl. Katalin görög hercegnővel, akit görögre tanított; tisztelői között szerepelt Margherita királyné: Umberto király felesége; de ezeken kívül nagyon sok tudós és művész is rajongva vette körül személyét. Ö azonban mindig szeretettel és őszinte leereszkedéssel halmozta el a szegényeket, betegeket, szűkölködőket az irgalmasság testi-lelki cselekedeteivel. A firenzeiek három évtizeden át láthatták délutánonként P. Golubovichot járni-kelni, vagy egyenesen sétálni. Ezeknek a kimeneteleknek mindig megvolt a célja. Ekkor igyekezett egyik-másik rászoruló embertársához, hogy őket lelki, vagy testi segítségben részesítse. A hozzáforduló szegénynek valóságos irgalmas szamaritánusa volt. A nyomorgók, és a megszorultak, vagy a szemérmes koldusok nála meghallgatásra találtak. De miből tudott ő juttatni, mint szegény szerzetes a hozzáfordulóknak ? Onnét, hogy tehetős ismerősei örömmel adtak a tiszteletreméltó és nagy tekintélyű páternek adományt, hogy azt ossza ki szegényeinek. Gyakran meghívták őt előkelőek, nemesek, arisztokraták, gazdagok: egyesek és egész családok, mert szerették benne az okos, tudós, komoly, majd meg mosolyra és vidámságra hangoló megnyilatkozásokat. Magvas gondolatait, humoros megjegyzéseit és anekdotáit szívesen hallgatták. Ismeretes volt ő mindenki előtt örökké vidám és mosolygós kedélyéről. Jeromos atya az előkelő társaságokban is mindig szegényeire gondolt, azért megragadva az alkalmat, úgy fordította a szót, hogy végül is ajándékozásra bírta a meghívó házigazdát. Elfogadott számukra mindent. Amikor már elköltözött az élők sorából, és a neki fölállítandó síremlékre adakoztak az előkelő csalá-