P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - P. MOLNÁR ARKANGYAL O. F. M. 1887-1938

játítása végett. A bölcselet szeretete különben elhatározólag és döntöleg folyt be gondolatainak, mentalitásának és elhatározásainak, sőt tevékenységének is az irányítására. 1911-ben az örök városból Rómából hazaérkezve már mint fölszentelt pap azonnal a rendtartomány egyik legfontosabb és bizalmi állásába nyer beosztást, amidőn Galgócon az ottani rendi teológusok magisztere és professzora lesz. 1913-ban átteszik tulaj donképeni szakmájának mezejére, amidőn a malackai bölcseleti főiskolán kedvenc tárgyát: a filozófiát adja öt éven keresztül és egyúttal, mint magiszter is neveli az ottani szeráfi ifjúságot. 1918-ban pozsonyi guárdián lesz, és mint ilyen egyúttal az ottani teológiai főiskolának is tanára. 1919ben törhetetlen magyarsága miatt Csehszolvákiából távoznia kellett és attól fogva egészen 1930-ig folytonosan a rendi teológián tanította a Morálist (erkölcstant) és a bölcseletet. És pedig Pápán (1919—21), Budapesten (1921—24), Nagykanizsán (1924—26), és Szombathelyen (1926—30). Mint ilyen elnyerte a jubiláló tanári címet (lector jubilatus), amelyet az egész rendnek a generálisa azoknak szokott adományozni, akik egyfolytában 16 éven keresztül tanították a rendnek ifjait. P. Klumper Bernardin akkori rendfő ezt annál nagyobb örömmel adta meg neki, mivel Arkangyal atya valamikor Rómában neki is növendéke volt, s mint ilyet jól ismerte. A magyar rendtartomány kormányzásában is élénk részt; vett, mint az egészséges haladásnak egyik embere. 1921—27-ig kétszer egymásután választotta őt rendtársainak bizalma rendtartományi kormánytanácsossá, mígnem 1927—30-ban tartományfőnökhelyettes (custos) nem lett. 1930-tól 38-ig, bekövetkezett haláláig Székesfehérvárott (1930—32; 1935—38) és Nagykanizsán (1932—35) a házfőnöki hivatalt töltötte be. Nagykanizsán mint a város plébánosa is jótékony befolyást gyakorolt az ottani lelki és társadalmi életre. Mint szerzetest általában jellemezte az egyszerűség, egyeneslelkűség, őszinteség és gyors elhatározás, valamint a franciskánus eszmékért való nemes lelkesedés. Pontos ember volt, hivatalának és tanári tisztjének kedvvel és életet lehelő erővel felelt meg. A rendtartomány fiatalabb nemzedéke egyúttal úgy tekintett reá, mint mesterére, akinek katedrájáról egykoron a legfönsége-