P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT BONAVENTURA MISZTIKAI SZELLEME

encián mondott a ferencrend generálisának és a Szent Antal-kollégium tanári karának. „Ö, aki az eszmélő dés leginkább meredek magaslataira fölhágott, a misztika teológiáról oly tökéletesen értekezett, hogy abban — a szakemberek közös véleménye szerint — könnyen vezérül tekinthető. Gyakran és szívesen olvastuk ezt a Doktort; ebből az olvasásból kifolyólag hihetetlen lelki élvezettel töltekeztünk és szinte a levegőbe emelkedünk: ő ugyanis Istenhez vezet."

1

1 Ha a pápák ennyire magasztalták Bonaventúrát, akkor nemcsoda, ha egyes kiváló tudósok, mint pl. a híres Gerson is a sok jeles egyháztudós között őt tartotta a legkiválóbbnak." ... és hazánkban? Hogy valamikor Szent Bonaventura művei szinte közkézen forogtak, azt eléggé mutatja a ferences eredetű kódexeink tartalma, ahol sokszor lefordítják műveinek egyes szebb vagy aktuálisabb fejezeteit, sőt kisebb lelkimisztikus könyveit is. A török hódítás és vallásújítás hullámainak elcsendesültével, a bonaventúrai másolás és a műveiből való táplálkozás szinte egészen elül, úgy hogy soha sem tud nagyobb erőre kapni. A XVII. és XVIII. sz. bonaventúrai irodalmi termékek régebbi, kevésbbé kritikai kiadású müveiből és külföldi, főleg német fordításokból táplálkoznak, de éppen azért már nem látják olyan tisztán Sz. Bonaventúra eredeti írásait sem, hanem egyéb compilátiókkal tévesztik össze. így pl. 1722-ben egy klarissza fordításában jelenik meg Szent Ferenc élete, amely „Szent Bonaventúra Doctor és Cardinal által Summában foglaltatott", de amely munka sokban hasonlít inkább a Fioretti, avagy a Spéculum perfectionis gondolkodásához, mint pedig Szent Bonaventúra „Le1

1 V. ö. Acta Ordinis Minorum, 1890, IX. 177—178. Latin eredetije így hangzik: „Is postquam maxime arduas speculationis summitates conscendit, de mystica theologia tanta perfectione disseruit, ut in ea, communi hominum peritissimorum suffragio, habeatur facüe princeps. Frequens libensque nos Doctorem hunc legimus; ex qua lectione incredibili animi voluptate percellimur et fere in aëra levamur: ipse enim manuducit ad Deum". 1

2 Op. Om. X. 34.