P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - SZENT PÉTER BAPTISZTA ÉS TÁRSA|, ELSŐ JAPÁNI VÉRTANUK, HALÁLÁNAK TÖRTÉNELMI HÁTTERE

SZENT PÉTER BAPTISZTA ÉS TÄRSA|, ELSŐ JAPÂNI VÉRTANUK, HALÁLÁNAK TÖRTÉNELMI HÁTTERE A japán missziók történetében nagy esemény volt a nagasaki vértanuk kínszenvedése. Nevezetessége főkép abban állt, hogy vértanuságuk határkövet jelentett Japánra nézve a néhány évtized óta békésen folyó és haladó keresztényesítés terén. Amikor 1597. febr. 5-én Nagasakiben Szent Péter-Baptisztát és 25 társát keresztrefeszítették, vége volt a japánok teljes megtérítése reményének jó időre. Rémes keresztényüldözés véres szülötte volt e 26 hithősnek halála. De velük a ferencrend egén is tündöklő csillagok jelentek meg, hisz a 26 közül 23 a szeráfi pátriárka, Szent Ferenc fiának vallhatta magát. Hatan az első rendből, tizenheten pedig a szeráfi harmadik rendből valók voltak, míg hárman a nagyérdemű jezsuita rendhez tartoztak. Mi volt ennek a véres keresztény színjátéknak és a vele kapcsolatos üldözésnek oka? A következőkben erre akarunk rávilágítani P. Lemmens Leonhard O. F. M. Geschichte der Franziskanermissionen (1929, 155—165) c. jeles munkája nyomán, hogy így tisztán lássuk a ferences vértanuk szerepét. P. Lemmens előtt a legtöbb szerző bizonyos egyoldalúsággal a japán keresztényüldözés felidézését „a csak most odaérkezett ferencrendi hittérítők által elkövetett oktalanságnak" tulajdonítja. (Ezt mondja pl. a Kath. Egyháztörténet Tankönyve, melyet Hefele—Knöpfler— Kováts révén ismerünk, II. 1905, 161.); ugyancsak ezt ismétli P. Albers S. J. Enchiridion Históriáé Ecclesiasticae universae c. munkája (III. 1910, 162: nonnulli franciscani imprudenter egissent). Hogy ily egyszerűen nem lehet elfogadni eme kitételeket és a ferenceseket könnyelműen oktalanságról vádolni, abból is eléggé világos, hogy az Egyház oktalanokat nem szokott szentté avatni. Már pedig a ferencesek közül a legáldásosabban működő Pé-