P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN

régebbi kódexek az addig még nem halott nevet Tibor-, Tibot-, Tibonnak írják, mivel ezek is ugyanannak a mongol gyöknek kevés elváltozásai. Odorik tibeti tartózkodásának megvilágítása után még Relatiojának utolsó fejezeteit kell vizsgálnunk. Nevezetes és a kínai uri tempóra jellegzetes, amit a XXXIV. fejezetben mond el. Leírja t. i. azt az „Inni-enni jól tudok, én magyar nemes vagyok-féle" here-életet, amely a régi kínaiaknál erényszámba ment. Amidőn a délkínai Manzi tartományban volt átutazóban, elhaladt egy igen népszerű úr palotája előtt, akiről azt hallotta, hogy ötven szolgálóval rendelkezik, akik ötösével hozzák neki a különféle Ínyenc ételeket; zenészek, és énekesek veszik körül. A szolgálók „úgy etetik, mintha csak kis veréb lenne". Odorik az első, aki megemlíti róla azt is, hogy nemességének emelésére körmeit megnöveszti; vannak olyanok is, akik csak hüvelykujjuk körmét hagyják hosszúra nőni. Ugyancsak ő az első, aki a nyugatiak előtt azt a különös szokást említi föl, hogy Kínában „a nők szépsége a kicsi lábakban áll," innét van az, hogy az anyák nem engedik leányaik lábait, lábfejeit megnőni. Ezt különben ma már mindenki tudja a kínai nőkről. A XXXV. fejezetben közlöttekkel Boldogunk azt bizonyítja, hogy ő a szárazföldön visszajövet Tibetben és Ázsiának a nyugattól egyáltalán nem, vagy csak kevésbbé ismert vidékein is járt. Elbeszéli ugyanis, hogy olyan tájakra jutott el, ahol valamikor „a hegy örege" uralkodott, a mai Perzsiának a Kaspi tengertől délre fekvő hegységeibe. (Elbursz). Az ú. n. asszaszinok mohamedán szektáját sejteti ezzel, akik egykor arrafelé laktak bevehetetlen váraikban és ahol főnökük a „földi mennyországot" rendezte be. Ez a szekta a keresztes háborúk idején sok akadályt készített a nyugati seregeknek. Még szól (XXXVI. F.) a ferencesék térítési sikereiről a tatárok között; sok ördögöt űznek ki a megszállottakból, akik megszabadulva a gonosz lélektől megkeresztelkednek, bálványaikat, fétiseiket a testvérek parancsára összehordják és elégetik. Sok vitára adott alkalmat O dóriknak amaz elbeszélése (XXXVII.), amelyben leírja, hogy ő „valami félelmes nagy dolgot látott". Elkerült ugyanis visszautaztá-