P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

III. A ferences irodalom - b) Aszketikus írók és kiadványok a XVII. és XVIII. században

fenkölt gondolkodásról, a tökéletesség utáni mohó vágyakodásról és nagy szentferenci öntudatról beszélnek. Amennyire csak alkalmuk nyílik, ferences szerzőket idéznek és azok munkáit fordítják. A kiváló Toldy Ferenc pl. kiadott hét szentbeszédet a Szeplőtelen Fogantatásról ily címen : Immaculata.

1 Benne az egyházatyák és nagy középkori lelki írók mellett a következő ferencesektől találtam idézeteket : Mayronne Ferenctől, Szent Bonaventurától, Duns Scotustól, Lyrai Miklóstól,. Halesi Sándortól. Bőven kihasználták a XV. századnak nagy férfiát, Szienai Szent Bernardint is, továbbá a ferences legendákat. Kicseng e kódexekből a Szüzanyának lángoló szeretete, Urunk születésének, szenvedésének nagy titka, Mária és Jézus nevének elemzése, amely Szent Bernardinnak kedves beszédtémája. A hagiográfia pedig a franciskánusoknál e korban a legmerészebb és legszélesebb értelemben virágzik. Annyi és oly sok szentnek életrajza, sok imádság, lelki olvasmány és elmélkedés rejtőzik eme kéziratokban, hogy mindebből arra a lelkiségre következtethetünk, amelynek lényege a szeráfi istenszeretet. B) Aszketikus írók és kiadványok a XVII. és XVIII. században. Feladatunknak tekintjük, a XVII. és XVII1. század ferences lelki íróinak felsorakozását, hogy láthassuk : mit és mennyiben működtek közre Szent Ferenc fiai a vallásos barokk-kor lelki alkatának kialakításában. A róluk alkotott kép elég megnyugtató és vigasztaló egy olyan rend részéről, amelynek különben egyéb roppant feladatai voltak az újraépítés és a lelkek kiművelése terén az apostolság, a pasztoráció eszközeivel. A XVI. század végére, a mondott okokból lerongyolódott és elnéptelenedett rendtagokkal megsemmisült az irodalmi tevékenység is. S amint a XVII. századtól kezdve erőre kap a magyar provinciák fejlődése, ugyanolyan mértékben 'mind gyakoribb lesz a rend szellemének leginkább megfelelő aszkétikus jellegű irodalmi megnyilvánulás is. Tevékenységük kiterjed eredeti munkák megjelentetésére, a klasszikus és jelesebb külföldi vagy latin munkák fordítására, ,vagy pedig a már meglévők újranyomására vagy terjesztésére. Mindenhogyan és viszonylagosan szép számmal képviselik az aszkétikus magyar nyelvű és latin honi kegyességi vagy buzgósági irodalmat. Felsorolásukban tizenegy fölosztást tartok szemem előtt. 1 Toldy Ferenc, Immaculata. A régi magyar Anyaszentegyház hét szentbeszédében, régi kódexekből. Pest, 1855.