P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

Bevezető. Franciskánus lelkiség

y s BEVEZETŐ. Franciskánus lelkiség. Minden szerzetesi szervezet, mint állapot a tökéletesebb emberi élet megvalósításának programmjával lép a történelem színpadára. Minden szerzetesi alakulat Krisztus Urunk mondásából veszi létjogosultságát : Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes (Mt. 5, 48.). Ugyanő kiáltotta világgá : Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid vagyon, és oszd el a szegényeknek, és kincsed leszen mennyekben, és jer, kövess engem (Mt. 19, 21.). Az első mondat megsejteti velünk azt a szinte végtelen skálájú folyamatot, amellyel az apró ember az Isten tökéletességeit megközelíteni képes. S talán innét magyarázható, hogy az Egyház számtalan szerzetesrendje, mindegyik más és más formában, árnyalatban, mindig kiteljesedettebb életeszmék diadalrajuttatásával igyekszik a végtelen isteni Lény tökéletességeinek bűvkörébe hatolni. A másik krisztusi fölhívás már rámutat emez út egyik hatalmas eszközére : az önként vállalt szegénységre. De ez is mily színárnyalatokban játszik ? ! Ha csak ezeket a neveket hallom : anachoréták, remeték, a puszták atyái, cenobiták, monachusok, koldulórendek, clerici regulares-ek, — mennyire a szegénységnek más és más átélését vetítik elénk ! Az Ürnak amaz isteni igéi tehát egy folytonosan önmagát kidolgozó, mindig újrakezdő és ösztökélő, az élő szervezet tulajdonságait magánhordó életformának : a szerzetességnek létrehozó csirái. Mert ha a kiváló aszkétikus író, Hertling S. J. fölfogása szerint

1 a szerzetesi élet lényegében a megengedett élvezetekről való lemondásban áll, akkor az előbb idéztem két evangéliumi szózat elég világosan utasít arra, hogy aki Isten tökéletességeire vágyik és elvonatkoztat a földiektől, —- az már a világtól meglehetősen elszakadt. Most már fölteszem a kérdést : milyen külön árnyalattal áll elénk a franciskánus aszkétikus élet ? Különbözik-e egyéb rendekétől ? Van-e olyan lökéletességi vagy evangéliumi programmja, amely az eladdigi történelmi emberiség lelkéből hiányzónak mondható ? Hogy a sok véle1 L. von Hertling S. J., Lehrbuch der asceíischen Theologie. Innsbruck, 1930, 111. 1*