P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

III. A ferences irodalom - Áttekintés

és betegek részére, következik ima a Szentháromsághoz és személyeihez egyenként, adja a hét tizedes olvasó mondásának módját (és pedig örvendetes, fájdalmas, dicsőséges), szentmise előtti és utáni imák következnek, utolsó : Absolutionis generalis forma, quae dari sólet Fratribus in extremis constitutis. Föltéve, hogy csak magánhasználatra és művelt világiak részére íródott ÍZ az imakönyv, elárulja mégis azt, hogy az akkori emberek, vallásos hívők nagyon sokat tudtak és szerettek imádkozni. Mivel ezek az imák magyar imakönyvekben is elterjedtek, a nép széles rétege is nagy lelki finomságról, lelki igényről tesz tanúságot. Ezek a könyvek megtanították az akkori rétegeket imaéletre, búcsúk nyerésére és a különféle bajlódásokban a természetfölöttiekbe vetett hit alkalmazására. A buzgóság táplálására szolgáltak az Ars moriendi, Arca Domini, Mater Agonizantium stb. jellegű könyvek, amelyek mint egykor a középkorban a Todtentanzok figyelmeztették ennek a kornak emberét az evilágiság múlékonyságára. A Filótea, Scupoli Certamen spiritualeja, Kempis, Szent Bonaventura misztikái könyvei, a lelki nehézségek megmagyarázásai, elmélkedések, mind növelik a XVII. és XVIII. század aszkétikus úgy latin, mint magyarnyelvű írásműveit. Aztán jön a Jozefinizmus a XVIII. század végén. A jozefinista sajtócenzúra az aszkétikus jellegű műveket eltiltja, ellenben a pápa-, Egyház-, és hitellenes kiadványokat nagykegyesen átereszti.

1 A janzenizmus fagyasztó szelleme, a febronianizmus egyházellenessége, a fölvilágosultság és szabadkőmívesség terjedése folytán ritkulnak a lelki életre vonatkozó könyvek, majd pedig teljesen elsenyvednek. Az egykor virágzásba borult nagyszerű aszkétikus irodalom egyszerűen megszűnik és nem létezik. A XVIII. század végén és a XIX. század elején ellenben szép prédikációs könyvekkel árasztják el a franciskánusok is a magyar közönséget, hogy a templomban hallottakat jobban megörökítsék és terjesszék a nép lelkében. Telek József, Sztankovátsi Leopold, Kováts Ágoston, Kosztolányi Sándor stb. művei képezik tartalmuknál fogva az aszkétika tengődését. Csak a XIX. század második felében kezd nekilendülni életrevalóbban a lelkiség irodalma, amelyet azonban hirtelenül megakaszt a század vége felé a magyar franciskánizmus beiéletében bekövetkező belső fegyelmi átalakulás, amely megint sok eladdig értékes ember eltűnését — bár akaratán kívül — siratta meg. Egy jó tizednyi év múlva azonban a XX. században újra föllendülőben van a rendi szellem és szerzetesi fegyelem és ezzel együtt a magyar ferences szellemű aszkétikus irodalom is. 1 V. ö. Szekfű Gyula, Magyar Történet, V. 1936, 45.