P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

II. A magyar ferences aszketikus irodalomnak indítóokai - Tudományos fölkészültség

szerűleg azt a másikat is, hogy hovatovább mind többen és többen kaptak írói kedvet a teológiából kifolyólag aszkétikus irányban. A könyvtárainkban elfekvő sok kézirat azonban azt engedi következtetni, hogy egy egész könyvnek a kiadása csak úgy volt lehetséges, ha megfelelő mecénást sikerült szerezni. A rend szegénységéből kifolyólag más út nem is volt lehetséges. Az a főúr, vagy jótevő, akit így a szent cél érdekében megnyertek, istenes költséggel lehetővé tette a kiadást. Ezért látjuk, hogy a XVII. és XVIII. század könyvcímei után barokkos keretben hódolnak és adóznak szép szavakkal a könyv-mecénásoknak. Az is érthető a mondottakból kifolyólag, hogy a magyar ferencesek között a legtöbb könyv szerzője, vagy kiadója tényleges lektor, vagy már kiszolgált előadó, de aki tudományával tündökölt a többiek előtt. A korszellemnek szinte a követelménye, különösen a XVIII. században, hogy minden valamirevaló ember, különösen tanár, könyvvel jelenjék meg az emberek előtt. Azok a lektorok, akik a rendben egy studium generálén tanítottak (Lectores Generales), saját értékelésük és hírnevük miatt is, de a rendben elfoglalt és az Egyház által nagyrabecsült pozíciójuk miatt is : könyvekkel, vagy legalább is tudományos tételeik kiadásával igyekeztek előkelő állásukra méltóvá lenni. Ez a barokk-kor kívánalma egy teológiai tanártól. Nem is az eredeti munka a fontos, hanem a tézisek kinyomtatása mellett a könyv, az újranyomatás, vagy a kiadás. Az akadémiai tanulók világi intézetekben a megtanult anyagban való jártasságukat többnyire nyilvános vizsgálatokon mutatták meg. A professzorok bővebb vázlatokat készítettek és ezeket vagy a diákokkal adatták ki, vagy pedig a maguk kiadásában megjelent füzetkéket azok között elárusították. Ebből több kellemetlenség támadt, a szegényebbekre s talán jobb tehetségűekre mindenféle kár háramlott, úgyhogy végre a. dissertatiók kiadása megszűnt.

1 A rendben ez úgy lehetett, hogy ünnepélyesebb rendi alkalmakkor (káptalan, vizitátor előtti vizsgán, vagy ha olyan műről volt szó, amely a rendtársakra nézve közhasznú volt), akkor a rendtartomány vállalkozott az illető lektor, vagy tanárjelölt könyvének kiadására. Máskor azonban az illető tanár vagy jelölt kénytelen saját jó összeköttetéseit fölhasználni és jótevőt szerezni, aki aztán megfizette a nyomda költségeket. De valamiképpen minden lektor a nyilvános vizsgákon, vagy lektor-jelölt képesítői vizsgáján törekedett a nagyobb nyilvánosság előtt megmutatni jártasságát és szakképzettségét a kérdéses tantárgyban. Mivel azonban így eléggé elszaporodtak a könnyebb fajsúlyú, selejtes sajtótermékek, amelyek inkább csak írói viszketegségnek, mint komoly munkának termékei 1 Pitroíf Pál, A győri sajtó története. 1728—1850. Győr, 1915, 27. old.