P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

I. A ferences aszketikus élet árnyalatai - Magyar ferences lelkiség

XV. század első felében ez az árnyalat egyeduralmat gyakorol. De mégsem ! 1368-ban jön Fra Pauluccio da Trinci, egy hercegi családból származó laikus testvérnek újító szelleme, amely a tavaszi éltető napsugár simogatásával keltegette a még meg nem dermedt egyénekben a szentferenci lelkiséget. Így születik meg egy friss aszkétikus lelkiség és fegyelemirányzat : a reguláris observanlia. A XV. században az obszervancidt diadalra viszi a nagy triász : Szienai Szent Bernardin, Marchiai Szent Jakab és Capisztranói Szent János. A obszervancia teljes diadala 1517-ben teljesül, amidőn X. Leó pápa az obszervánsokat a konventuálisokkal szemben Szent Ferenc hivatalos rendjének deklarálja.

1 Az az obszervancia azonban, amely súlyos és nehéz erkölcsi világban a rinascimento pogányos légkörében megújító lelkiséget sugárzott addig, amíg a konventuálisokkal szemben állott, a XVI. század elején azonban mintegy ellenfél nélküli hadsereg, maga is elernyedésbe esett. Ekkor keletkezik megint az a többféle megújhodási mozgalom, amely a XVI. és XVII. század folyamán a lelkeket ki nem elégítő obszervancia mellett és fölött szentferenci önreformot diktált a Poverello fiaira. Ez az új mozgalom végighullámzott Szent Ferenc rendjének majdnem összes tartományain. Országok szerint más és más nevet visel. Itáliában, Németország egyes területein és Magyarországban reformáltaknak (riformati, vagy strictions observantiae, szorosabb rendtartású), Spanyolországban sarutlanoknak vagy alkantariusoknak (discalceati), Franciaországban, Németalföldön és a középső Rajna mentén recollectusoknak hívták őket. Ez a XVI. században keletkezett rendi egészséges fegyelmi áramlat a legújabb időkig táplálta a franciskánus lelkiséget. Kivétel Ausztria és Magyarország, ahol II. József rendeletei a legkárosabb befolyással hatottak a rendi fegyelemre. Magyar ferences lelkiség. A franciskánusok eme történelmi irányzatai hazánk földjén sem múltak el nyom nélkül. Amióta Szent István népe között is független rendtartománnyal dicsekedhettek (1232), azóta a külföldi, fegyelem tekintetében szigorúbb vagy kevésbbé szigorú áramlások és lelki mozgolódások ide is elgyűrűztek. Itt is keletkeztek pl. obszervánsok ; de ezek hozzánk nem Itália felől, hanem, Boszniából költöztek be. Nálunk azonban sohasem mérgesedett el annyira személyeskedő torzsalkodássá és viszálykodássá a rendi belső mozgalmak versengése, 1 V. ö. P. Takács, i. m. 116—127.