Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.

Szent Ferenc rendjének szellemét a szegénységen kívül mindenek fölött az alázatosság jellemzi. Alábbi példánk erre vonatkozik (Ehr. 87. 1.): Arról, ki szégyenli vala alamizsnáért mentét. Uj Burga (apud Burgundiam novam : Uj Burgundia) városnál vala egy némi nemes-nembeli Mihály nevű fráter, ki szegénységében sem-egyképpen (semmi módon) nem akar vala menni alamizsnáért. De történek, hogy Szent Ferenc jöve oda, és megvádoltatott vala neki. Kit bodog Ferenc igen erősen megfegyvén, parancsolá neki engedelmességnek miatta, hogy csak ing-alja ruhájában, mezejtelen, menne el alamizsnáért néminemő egy mély földhöz (mérföldnyi) közel való városba. — Ki alázatost engedvén, mène alamizsnáért, mezejtelen, menden szeméremség elhagyván, mène. Kenyérben és egyebekben eleget lőle. És hazájába tisztesen tére. És tehát azonna (annyi) malaztot és vigaszságot vőn, hogy egyebet semmit nem akar vala tenni mend ő életében, hanem csak alamizsnáért menni Krisztusnak gyicséretire. Amen. • A latin eredeti szöveget Szent Ferenc cselekedetei (»Actus«) című műben találjuk és pedig LXVII. fejezetében. (193—194. lap, Sabatier kiadása.) A tudományok mélységeibe hatoló korunkban érdekes tudni, mikép vélekedett Szent Ferenc az elméleti ismeretek értékéről. Lelke előtt az örök igazságok lebegtek és ezek világánál minden földi ismeretet, mint a lélek romlásának alkalmát, elvetendőnek ítélt. A kézirat 108—110. lapjain ezt a szöveget olvassuk: Miképen méglen ez mondott tudomán lészen romlásnak jegyeért. Bódog atya igen bánkódik vala, ha imádságnak jószágáról feledvén, kerestetnek fuvalkodott tudomán-ok, jelennen, ha valaki az hivatalban nem lakoznék, kibe hivattatott volna élőtől fogva. De mert mondja vala : — Én atyámfiai, ki tudománnak kidességével (kíváncsiságával) vezettetnek, terödelmnek napján lölik hiuan (üresen) kezöket. Azért akarnám inkább erősöjteni őket jószágokban, hogy mikoron töredelemnek ideje eljutandana, velők volna Urok töredelmességekben. És mert jövendő töredelmesség, ki könyvek semmire jók nem lesznek és ablakokba és rejtekhelyekre vettetnek. Nem azt mondja vala, mert Szentírásnak olvasása neki nem kellene, de tanúságnak felettébb való gondjáról levonna mindent. Akarja vala őket inkább szerelmvel jóknak lenni, honnem ment tudománnak kidességével kevélyeknek lenni. És hirdeti vala jövendő időköt nem messze lenni, kikben tudja vala ezt fuvalkodott tudománt, hogy kellene töredelm esésének lenni. Azért társinak némelyeket, prédikálásoknak tanúságával igen igyekeztet, Szent Ferenc halála után megjelenék neki, megfeggye és megtiltá, paracsolá aznak, hogy tanulna járni alázatosságnak és együgyűségnek utján. Amen. Ismét a latin szöveg szolgáltatja a megértés kulcsát; az egyes mondatok szerkezetben cikornyásak és valóban nehezen érthetők. Az eredeti szövegnek ismerete azonban világos értelmet nyújt a magyar fordítás gondolatához is. Qualiter . .. praedixit, quod scientia debebat esse occasio ruinae (ordinis) .. . Dolebat multum beatus páter, sí virtute neglecta, quaereretur scientia inflativa, maxime, sí non in ea vocatione quisque persisteret, in qua vocatus a principio fuerit. Dicebat enim, fratres mei, qui scientia et curiositate ducuntur, in die tribulationis suae invenient manus suas vacuas. Ideo vellem eos magis roborari virtute, ut cum tempore tribulationis venerit, secum haberent in angustia Dominum. Nam venlura est tribulatio, qua si liber ad nihilum utilis, fenestris proiicient; non hoc dicebat, quia lectio sacrae scripturae sibi displiceret, sed ut a superflua cura discendi retraheret