Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.

Az Ehrenfeld—Jókai-kódex nem Szent Ferenc életrajzát beszéli el, hanem egyes mozaikképeket fest a nagy Rendalapító egyéniségére és rendjének egyes, önmagukban jelentékteleneknek látszó, későbbi kapcsolataiknál fogva azonban rendkívül nagyjelentőségű történetkéket, melyek nagyrészt Szent Ferencre és társaira vonatkoznak. Kimutatja, miben hasonló Szent Ferenc Krisztushoz, majd az első rendi testvéreket jellemzi, elbeszélt történetek kapcsán. Látjuk őket alázatoslelkű kedves szépségükben, gyermekded egyszerűségükben, szent lelkesedésükben és hősi önmegtagadásukban. így megismerjük fráter Bernardot, Rufinust, Leót, Masseust, Egyedet és mindegyikben egészen jellegzetes ferences erényt szemlélhetünk kijegecesedve. így a pénz megutálását, alamizsnaszedést, csudálatos böjtölést, hűséges engedelmességet, a világi tudomány megvetését stb., stb. Megismerjük Szent Klárát (73 - 74. 1.), ennek lelki érdemeit (74—77.1.); a szent sebhelyeket, stb. Hosszabb szöveg beszéli el (146—153. 1.) az fordolt farkasról szóló megkapó és lelki vonatkozásaiban mély értelmű történetet. Végül elvonulnak szemeink előtt (155. laptól végig) a halottak feltámasztásának változatos elbeszélései. Valóban megható Szent Ferencnek alázatossága a templom söprésében. A kézirat 97. lapján ezt a címet olvassuk: hogy sepri vala alázatost az szentegyházakot. Némi időben, mikoron lakozik vala angyali nevü helyről való Szent Máriánál, és méglen kevesen valának az barátok, megyen vala Szent Ferenc Assisnak környöl való falukra és egyházakra, hirdetvén és prédikálván népeknek, hogy tartanának penitencét. És vele visel vala seprőköt, szemetes egyházakot megsepreni. (E szavakkal kezdődött az Ehr. k. 97. lapja. L. 85. 1.) Mert bánja vala, mikoron valamely egyházat nem löl vala oly tisztán, mint ő akarja vala. És azért minden, mikoron prédikáció megvégezvén, összve gyűjti vala mend az papok(at, kik) az helyen valának és távol igen prédikál vala nekik lelköknek idvességéről, hogy ne hallattatnák világiaktól : — hogy lennének gyarsak tiszta egyházat tartani és mindazokat, akik tartanak isteni szolgálatnak szolgálatjára. Amen. Ennek a régies magyar nyelvnek nehezen érthető szövegét a latin eredetivel való párhuzam jelentősen megvilágítja, a Speculum Vitae LVII. fejezetének lévén a fordítása (pag. 37a, a velencei, 1504. é. kiadás nyomán). De humili reverentia, quam ostendebat circa ecclesias in scopando (et purgando et praedicando sacerdotibus, ut mundas teneant ecclesias et ornatas quilibet secundum modum suum). Quodam tempore, cum maneret apud sanctam Mariam de Portiuncula (post reversionem de sancto Jakobo,) et pauci adhuc erant fratres, ibat beatus Franciscus per illas villas et ecclesias in circuitu civitatis Assisii annuntiando et praedicando hominibus, ut facerent poenitentiam. Et portabat scopam ad scopandas ecclesias immundas. Nam multum dolebat beatus Franciscus, quando videbat aliquam ecclesiam non mundam, sicut volebat. Et ideo semper finita praedicatione faciebat congregari omnes sacerdotes, qui aderant in aliquo loco remoto, ne audiretur a saecularibus. Et praedicabat eis de salute animarum : et maxime, ut essent solliciti conservare mundas ecclesias et altaria et omnia, quae pertinent ad divina mysteria celebranda. Szépen csatlakozik mintegy kiegészítésül e leíráshoz az egyszeri parasztról írt alábbi következő szöveg :