Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XI. Szent Ferenc Dante Paradiso-jában. Irta: Dr. Dombi Márk O. Cist

tették meg, sőt függetlenségüknek, eredményes működésüknek egyik biztosítékát látták benne. Ne gondoljuk azonban, hogy Dante talán elvi egyoldalúságba esett. Igaz, a spiritualisták szegénység ideálja erős visszhangot keltett lelkében, annál is inkább, mert az ő politikai céljaival ez a felfogás nagyon harmonizált; de azért világos látása, erős katholikus hite meg óvta őt a spiritualisták veszélyes túlzásától, mely végre a legfőbb egyházi tekintéllyel is szembeszállt és eretnekségbe fulladt. Azokban a harcokban, melyek a rend belső békéjét annyira feldúlták, a szelíd és okos Szent Bonaventura volt az ő embere. A XII. énekben az ő lelke szól Dantehoz s magasztalja a testvér-szerzet alapítóját, szent Domonkost, részint, hogy Szent Tamás kedvességét viszonozza (XII. 142— i44.), részint, hogy szent Domonkoson át s az övével együtt Szent Ferenc dicsőségét is hirdesse: Si che, com'elli ad una militaro, Cosi la gloria loro insieme luca.') (XII. 35—36.) S mielőtt beszédjét befejezné, a pártokon felül álló bírónak kemény szavával ítéli el azokat a sötét, szomorú tüneteket, melyek rendjét eléktelenítik, fényét elhomályosítják. Igaz, a hanyatlás nem általános ; vannak, kikben Szent Ferenc szelleme él és hat, s azért elmondhatják hogy Io mi son quel ch'io soglio. (128.) olyan vagyok, mint aminők szoktak lenni a szent alapító hűséges követői. Azonban hozzá teszi: Ma non fia da Casai, ne d'Acquasparfa, Là onde vegnon tali alla scrittura, Che l'un la fugge e l'altro la coarta.

s) (124—126 ) Szent Bonaventura célzása világos. Casale szülte Fra Ubertino da Casalét, aki mint a spirituálisok feje kelleténél jobban megszorította; s Acquaspartából származott Fra Matteo d'Acquasparta, aki meg az enyhébb iránynak volt vezére. »Ne felejtsük el, ') Hogy amint egy célért harcoltak, együtt ragyogjon dicsőségük ls. r) De nem lesz Casale és Acquasparta az, ahonnan ilyen emberek jönnek az íráshoz — a Szent Ferenc írla regulához, — mert az egyik fut tőle, a másik meg túlságosan megszorítja. SZENT FERENC TÁRSAIVAL JERUZSÁLEM ELŐTT. (A. Zocchi).