Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XI. Szent Ferenc Dante Paradiso-jában. Irta: Dr. Dombi Márk O. Cist
is uralomra juttatta az egyszerűt, a természetest. Tetőpontját érte el a franciskánus költészet az úgynevezett Lauda-énekekben (laude spirituali), melyek mintegy a hivatalos liturgikus himnuszoknak a nép nyelvére való átültetései voltak (Jakubczyk : Dante, 167.). Ez a költészet a másik varázserő, mely Dante lelkét a franciskánus mozgalomban megragadta s megtermékenyítette. Baumgartner nem habozik kimondani, hogy Szent Ferenc Naphimnusza mintegy fölséges praeludium a Divina Comediához; s mellette különösen a spiritualista jacopone da Todi az, kinek tüze hevesen lobogott Dante lelkében s a Divina Comedia nem egy versében érezteti mélységes hatását. Dante lelkének benső érintkezése Szent Ferenc lelkével nagyon korán kezdődött. Vannak, kik azt állítják, hogy egyideig tagja is volt Szent Ferenc rendjének, de a fogadalmak letétele előtt kilépett. így Buti s utána Balbo és Pelli. Újabb dantisták azonban ezt kétségbe vonják (V. ö. Poletto: Religione, morale e politica nelle opere di Dante 263.). Az azonban bizonyos, hogy Szent Ferenc harmadik rendjének tagja volt s azt az övet is, melyet az Inf. XVI. 106. v.-ben derekáról leold és a mélységbe dob, legjelesebb magyarázókkal a III. rend jelvényének kell tekintenünk. Erre mutatnak a következő szavak is: E con essa pensai alcuna volta Prender la lonza alla pelle dipinta. (107—108.) ezzel törekedett nem egyszer megfogni a tarka hiuzt, azaz legyőzni a tisztátalanság kísértéseit. Életrajzából tudjuk, hogy lelki világának nagy megrázkódtatása: Beatrice halála után theologiai és filozófiai tanulmányokba merült, részint hogy szívének sebére írt keressen, részint hogy életének nagy művéhez, a Beatricet dicsőítő Divina Comediához kellőképen előkészüljön. Ez megint új kapcsolatot teremtett közte és Szent Ferenc fiai között, kiknek iskoláit a dominikánusokéval együtt buzgón látogatta (1. Conv. tratt. II. c. 13-). A franciskánus rend iránt való tisztelete és szeretete egy kedves hasonlatot is szolgáltat neki. Azt a módot ugyanis, ahogy útja egy bizonyos részén Virgiliussal ment, a következőképen mondja el:
