Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

X. Pantheizmus-e Assisi Szent Ferenc természetszeretete? Irta: Dr. Madarász István

A világirodalomban nincs párja e fönséges himnusznak. Ha a poetica és rythmica szabályait alkalmazzuk rá, döcögő ritmust, rossz rímeket és egyéb hibákat fedezünk fel benne. Ha azonban a mélységes tartalmat, az Istenben való erős hitet, a hálálkodás természetes szép motívumait, a természet gyöngéd szeretetét, a teremtményeknek kedves, naiv megszólítását vesszük figyelembe, mélységes poesist találunk benne. E himnusz a Canticum trium puerorum-nak, Daniel három társa, Ananias, Azarias, Mizael által énekelt istendicsőítő éneknek változata, de több szín, több báj, nagyobb természetszeretet van benne, Umbria balzsamos levegőjét leheli, azét az Umbriáét, melynek ragyogó kék ege, virágos mezői, cirpelő bogárkái és dalos madarai inspirálták Szent Ferencet annak megírására. SZENT FERENC A BÁRÁNYOK KÖZÖTT. (E. Burnand.) Wibbelt így lelkesedik e himnuszért: grosses, herrliches Präludium! O gewaltiger Akkord, der unter der Hand des seraphischen Minnesängers aus den Saiten der heiligen Harfe rauscht ! Mein Herz lauscht zitternd, wie die langen Wellen abschwellend dahinstreben in friedvoller Schönheit und meine Hand sinkt nieder in bangem Zagen. Wer mag nach diesen Tönen die Saiten berühren«. (Sonnenbuch.) Pourrai pedig azt írja : »Egyetlen egy szentnél, még szalézi szent Ferencnél sem található fel oly szép fokban a természetnek ez a misztikus szeretete. Assisi szeráfja nehézség nélkül emelkedik fel Istenhez az extasis-ig a természet szemléletében. Senki sem tudja nálánál jobban megértetni, hogy milyennek kellett lennie az ártatlanság állapotában az ember és a többi teremtmény közti viszonynak.«

1) ') »Chez aucun autre saint, pas même chez s. François de Sales, on ne trouve à un tel degré cet amour mystique de la nature. Le séraphique d'Assise s'élevait sans effort vers le Dieu j'usqu'à l'extase en contemplant la création. Nul mieux que lui ne fait comprendre ce que devaient être dans l'état d'innocence les rapports de l'homme avec les êtres créés.« I. M. II. 259.