Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

X. Pantheizmus-e Assisi Szent Ferenc természetszeretete? Irta: Dr. Madarász István

tel van, s ha útjába kerül, nemcsak nem tiporja el, hanem félre teszi az útról, hogy mások el ne tapodják. Leggyönyörűbb módon nyilatkozott meg szent Ferenc nagy szeretete az állatok iránt, mikor a madaraknak prédikált. Mikor a szent Cannaio és Bevagno közt egy ízben vándorolt, az út mentén néhány fát látott telisded tele madarak seregével. Szent Ferenc az úton hagyta társait, letért a mezőre s prédikálni kezdett a madaraknak ilyképpen : »Hugocskáim, madarak! Tömérdek sokkal tartoztok a teremtő Istennek, kötelesek vagytok azért őt mindenkor s mindenütt dicsérni. Isten kényetekre bízta, hogy akárhová szabadon repülhessetek. Kettős, sőt hármas köntössel födte be testeteket s annak idején, hogy nemetek végleg ki ne vesszen, helyet szorított számotokra Noé bárkájában. Neki köszönhetitek a levegőeget, melynek urai vagytok. Nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik eleségtekről s a folyók s források vizét adja italotokul. Tőle kapjátok a hegyek s völgyek menedékeit s a sudaras fákat, melyeken fészket rakhattok. Szőni, varrni nem tudtok, de Isten felruház benneteket és fiókáitokat. E jótétemények nyilván mutatják, hogy Teremtőtök mily mérhetetetlen szeretettel viseltetik irántatok. Őrizkedjetek tehát hugocskáim a hálátlanság bűnétől és iparkodjatok Istent szüntelenül dicsérni.« A madárkák elkezdték tátogatni csőrüket, nyújtogatták nyakukat, csapkodtak szárnyaikkal és énekszóval jelezték, hogy a szent atya gyönyörűséget szerzett nekik s csak akkor röpültek el, mikor szent Ferenc megáldotta őket. Szent Ferencnek ezt a nagy állatszeretetét nem valamilyen buddhista, vagy teozóf reinkarnációba vetett hit sugallta s parancsolta. Nem azért tisztelte és szerette állattestvéreit, mintha azok elhunyt embertársainak újjászületett alakjai lettek volna. Szerette őket, mint egy Atyának teremtményeit, mint teremtménytársait, melyek ugyanazon Teremtőtől nyertek létet s melyekről ugyanazon gondviselő Atya gondoskodik. Felfogása azonos a 103. zsoltáréval, melyben Dávid magasztalja az Urat azért, hogy minden teremtményéről szeretettel gondoskodik. Az állatok viszonozták szent Ferenc szeretetét. Odasimultak hozzá, szívesen fogadták gyöngéd becézgetését, engedelmeskedtek neki. Az állat jó pszichológus. Ösztönszerűen megérzi, hogy ki szereti s a maga módján törekszik háláját, ragaszkodását kifejezni. A Fiorettí egyik fejezete a gubbiói farkas megszelidítéséről mond bájos történetet. A gubbioikat egy rakoncátlan, garázdálkodó farkas nagy félelemben tartotta, nemcsak házi állataikat pusztította, hanem az emberekben is kárt tett. Szent Ferenc kiszólította a farkast barlangjából, keresztet vetett rá, gyöngéden megdorgálta gazsáSZENT FERENC ÉS A GUBBIÓI FARKAS. (Boulet de Monvei.)