Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

IX. A Franciskánusok atyai öröksége. Irta : P. Zadravecz István O. F. M

Ha a nőt neme szerint veszítek, akkor vele szemben szent Ferencet mint szigorú férfiszentet találjátok. Akkor képes legszebb beszédeket, oktatásokat tartani a nőknek, a nélkül, hogy felemelné orcájukra a szemét; akkor képes a szeretett Klárát és nővéreit akár évekre elkerülni; akkor szigorú szabályokat ír, amelyek betartása még a gyanú árnyától is mentesítse testvéreit... De ha a nő lelke, szelleme, Istennel való megtelítése szemszögéből áll elé, akkor barátja tud lenni. Sorella Chiara ! (Szent Klára.) Kit ő vezetett Jézushoz ... Kinek haját Önkezével vágta le... Ki hosszú időn keresztül társaságában volt, apostoli jövés-menéseinek osztályosa ... Meg is botránkoztak ezen a test emberei Assisiben, amiért is szent Ferenc e szavakkal áll Klára elé: »El kell válnunk. Porciunkulába kell zárkóznod!« Sorella Chiara engedelmeskedik, csak e bátortalan szavakra fakad : »Atyám, hát mikor látjuk viszont egymást?« »Majd ha visszatér a tavasz és virágoznak a rózsák«, — feleli Ferenc. Tél volt. Klára hátrafordul, s megindul... Néhány lépést tesz csak, s a vidék zöld borókái pirosba öltöznek, viruló rózsabokrokká változnak. Sorella Chiara örvendve tépi a rózsákat, s visszafordulva, a csodálat elragadtatásába merült Ferencet mosolyogva dobálja rózsákkal.. . Sabatier (Vie etc. p. 353.) költeményt is hoz, amelyben Sorella Chiarát így énekli meg szent Ferenc : Laudato sii mi Signore, per sora nostra Chiara ; silentiosa l'hai formata, operosa ed ingengnosa, a far che la tua luce illumini il cor nostro. Lehet, hogy e versszak nincs meg szent Ferenc eredeti költeményei közt, lehet, hogy a protestáns Sabatier költötte, de minden bizonnyal ott zsongott e nóta szent Ferenc szerető baráti szívében. Frate Giacomina ! (Madonna Jacoba Frangepani de Settesoli.) Kit »Beatrice Francescana*-nak is neveznek. Legmelegebb barátság élt e két lélek közt. Ferenc megtette azt, hogy otthonában felkereste e dúsgazdag és főnemes hölgyet... Elfogadott tőle édességeket, ennivalót Ő, ki minden ételébe hamut szórt... Ránézve nem tartotta fönn a szigorú klauzura parancsát... Báránykát ajándékozott neki.. . Külön futárral hívta meg halálára, azzal a csatolt kéréssel, hogy hozzon magával azokból a kedvenc édességekből ... aztán szürke szövetet holtteste betakarására és viaszgyertyákat a temetésére... Nem nővérnek, >sorella«-nak, hanem testvérnek, »Frate Giacomina«-nak nevezte ő és az összes testvérek. És mindez e nő lelki kiválóságainak szólt. »Ez az úrnő pedig nagyon ájtatos, lelki és tökéletes volt.« (Spec. cap. CXII.) Ott a szent Bazilikában, az alsó templomban, szent Ferenc atyánk porai közelében, egy egyszerű sírban pihen Frate Giacomina, rendünk legendáinak legszebb bimbója, s várja a feltámadást, hogy szerető barátságban élje le Ferenccel a boldog örökkévalóságot... Nem is szorítom tovább szent Ferenc barátságát egyesekre, ha mindjárt Guido, Assisi püspöke, Hugolin bíboros, később pápa, vagy magáról a nagy társalapítóról szent Domonkosról is lehetne szó. Csak azt jegyzem meg, hogy az ő barátsága általános volt és mindenkire sugárzott, akár a Megváltó Jézus kegyelme.