Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

VII. Szent Ferenc jelentősége a világtörténelemben. Irta: Turi Béla

családjának tart és nevez. És ennélfogva az ő lelkében máskép cseng az evangéliumi szó, hogy »ha Isten a mezei liliomokat Salamon minden dicsőségénél szebben felöltözteti, mit aggódtok, hogy mit eszünk, mit iszunk, mivel ruházkodunk, hisz tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon«. (Máté VI. 29—32.) Szent Ferenc az evangélium e mondását, csak úgy mint a többit, egyszerűen szószerint veszi és magára alkalmazza. Ebben van szent Ferenc apostolkodásának titka és szelleme. Ezért is vált a XIII. század elején, tehát Krisztus után több mint egy évezreddel Krisztus legtökéletesebb képmásává, úgy, hogy mai hatásának titkát is abban kereshetjük, hogy az apostolok óta hozzánk aránylag elég közel eső időben, világosan és egyszerűen megvalósította az Üdvözítő programmját: az evangéliumot. Szent Ferenc rendje, a kisded testvérek társasága is nem azért vált kolduló-renddé, mert magában a koldulásban szent Ferenc az alázatosság gyakorlatára valami megalázó dolgot akart előirni, bár kétségtelenül az emberi természetet ismerve értékelte ezt, mint alázatossági gyakorlatot is Kolduló-renddé kellett azonban válni annak a társaságnak, melynek alapreguláit szent Ferenc az evangélium szószerinti szövege alapján egyszerűen így állapította meg: »Elmenvén, hirdessétek, mondván, hogy elközelgett a mennyek országa. Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok fel, poklosokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek ki; ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az úton, se két köntöstök, se sarutok, se bototok; mert méltó a munkás az ő bérére. Bemenvén pedig a házba, köszönjetek be mondván : Békesség e háznak!« (Máté ev. X. 7-14.) Tudjuk, hogy ezek voltak amaz evangéliumi szavak, melyeket Ferenc Mátyás apostol ünnepén 1209-ben a pap szájából hallott és mikor örömében így repesett: »Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek.« És szent Ferenc kész is volt a szerzete reguláival. Nem töprenkedik, nem aggasztja, hogy mi lesz, ha a rend megnövekedik, hogy lehetne mindig és minden körülmények között az evangéliumi regulát szószerint betartani. Neki elég tudnia, hogy ez áll az evangéliumban, tehát tudja, hogy neki ezt kell cselekednie. Szent Ferenc egyéniségén át tehát voltakép a krisztusi evangélium párázik át és jut az emberek tudomására. Prédikációja is tulajdonképen az élete, mert ha prédikál is, alig tesz egyebet, mint az evangélium szavait mondogatja és bűnbánatra serkent. így egészen újszerűvé válik szent Ferencen keresztül az evangélium az embereknek, a világnak. Ezért nem illik be szent Ferenc élete semmi keretbe, ezért bízza nemsokára rendjének főnökségét is másokra. Hogyan legyen ő a Iegdalosabb búbos pacsirta, ha többi testvéreinek gondja nehezedik lelkére ? A világ, az emberek szemében lehet ez túlzás, különcség, szent Ferenc életére elsősorban állhat, amit a szentekről mondanak, quorum vita magis admiranda est, quad imitanda, de az nem férkőzött közel szent Ferenc lelkéhez és egyénisége lényegéhez, aki nem érti, hogy szent Ferenc így adta teljesen magát, hogy azért van a világnak assisi szent Ference, mert valaki az evangéliumot megvalósította. A XIII. században egy húros hangszer feszült ki a Teremtő és a Teremtmények, az Ég és Föld közé, az assisi lovag tartotta a hangszert, melynek húrjai Isten újjainak érintésétől zengettek. Paul Sabatier mondja, hogy : »Porciunkula, ez a kápolna a világ ama ritka pontjai közül való, amelyekre az a misztikus létra támaszkodik,