Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIX. Mikor új kor virrad. Elbeszélés. Irta: Kincs István

emberek kötelessége minden anyagtól megválni, hogy katharok, vagyis tiszták lehessenek. Azért elvetik a házasságot s amíg egyrészük halálra böjtöli magát, a másik a legvadabb kicsapongásban keresi a test mielőbbi feloszlását, mint teszem a német luciferiánusok. S mivel az említett szekták többé kevésbbé ugyanezeket az elveket vallják, nyilvánvaló, hogy az egyház legkérlelhetetlenebb ellenségei. Áthidalhatatlan szakadék választja el az egyházat azoktól, kik előtt az élet profán és tisztátalan, holott a kereszténynek a test a Szentlélek temploma. Tiszta, szent műalkotása az örök szeretetből alkotó Mindenhatónak, melyet csak a gyarló ember bűne vont be mocsokkal. Harc áll a végeken és közöttünk mindenfelé és ebből a harcból, ha az egyház a monizmust, az egy Istenhit értelmében véve győzelmesen ki nem menti, elpusztulnak a keresztény kultúra legnagyobb értékei és foszlánnyá válik az ember számára minden, ami szép, magasztos, amiért még a földön élni érdemes ! Favorino figyelmesen hallgatta a püspök fejtegetéseit. Közben fölült a nyugágyon s még a pohár után nyúlni is megfeledkezett. Hanem a végén annak dacára rázni kezdte a fejét. — S te azt gondolod, messer vescovo, hogy mindezek ellen a rémítő nyavalyák ellen az evangéliumi szegénységet hirdető Francesco tartja az egyedüli orvosságot hátizsákjában ? — Ő is, meg mindnyájan, akik lélekkel vele együtt dolgoznak, barátom. A te szépséges, jó leányaid talán elsősorban. — Tévedsz, messer Guido ! — rázta meg öklét Favorino. — Ide hatalmasok kellenek, kiknek seregek állanak rendelkezésükre, egy III. Ince és mások, kiknek szavára megremeg a föld, páncél- és vasdárdaerdők kelnek ki minden repedésből, hogy végigkaszáljanak országokon, várakon, s mindenen, amerre a mérges bozót fészke vagyon. — Hadd el, Favorino ! — csillogott föl a püspök bánatos tekintete. — Ki a hatalmas ma? Aki a nép szívébe ereszti gyökerét. Emlékezzél csak, mi történt Rómában kilenc évvel ezelőtt ? A tiarával vonult Ince pápa a szent Péterből a Lateránba s a római csőcselék annyi gyalázattal illette ulajdon fejedelmét, hogy szégyenére vált az egész keresztény világnak. Ilyen hatalmasságra építsen talán veled együtt az egyház? Vagy emlékeztesselek arra, hogy 1188-ban a római nép eltörölte a keresztény időszámítást, hogy az új aerát a római szenátusnak 1143-ban való visszaállításától kezdje? Vagy gondolj arra, mikor Innocentius pápát elhajtották Rómából s a saját biztonságára épített erődöt, a Torre dei Contit elfoglalva, azt közvagyonnak deklarálták. És mit tettek a pápai állam kicsi városai ? Orvieto egy albigensit választott vezérnek s a pápa által küldött podesíát, Pietro Terenzit megölték. Viterbo a pápa minden fenyegetése ellenére tévhitűeket tett meg konzulokká. Hasztalan volt minden excommunicatio, interdictum : a forradalmi köztársaságok lerázták magukról, mint a pudlikutya a vizet, ha kimászik a patakból- A kis Narni, a pápa minden tilalma dacára elpusztította Otricolit s öt esztendeig nyugodtan él az ellene kimondott excommunicatio alatt. Mondjam-e, hogy a ghibellin Pisa elrabolja a pápától Sardiniát. No és ne menjünk olyan messzire, a mi derék Assisink nem rohanta-e meg a császári várat SZENT FERENC 4 GERUCÉKKEL. (Rossignoli.)