Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIX. Mikor új kor virrad. Elbeszélés. Irta: Kincs István

— Minden jó lett. — Hogy rúgták, verték, hajukat tépték, ez neked jó! — futott az öklével ura bordái közé a dühös asszony. — Nesze! neked is abból a jóból. Visszaadom neked azt a sok jót kamatostól, megállj csak te lelketlen Júdás! — Hagyj békét! — rimánkodott az ágyruhát fejére borító, rettegő ember. — Ne keltsd föl a lelkiismeretemet. Úgyis veszekedett már naphosszat velem: ezért ittam annyit. Légy könyörületes hozzám, Bona! — A te lelkiismereted? — gúnyolódott az asszony — abból az ördög csizmatalpat varrt már régen magának. — Bona ! — nyöszörgött a férj. Az asszony elhallgatott. — Bona! — hallatszott rövid vártatva az ágy felől — misericordia, maledetta, cattiva Bona... bestia... S utána már csak erős horkolás következett. A város tele volt a hírrel, hogy Messer Favorini Scifi ágynak dőlt. Két leányának szökése és Istenhez való pártolása annyira megviselte a főúrnak különben elég kérges szívét, hogy felesége, Ortolana jónak látta elhívatni hozzája messer Guidot, Assisi püspökét, vagy azért, hogy helyreigazítsa a fejét, vagy hogy a végső szentségekkel ellássa. Hanem Favorino még nem járta a végét. Ott feküdt ugyan a farkasprémmel borított nyugágyon, de előtte orvosságos csészék és fiolák helyett hatalmas boroskancsó állott az asztalon. Abból töltött neki az inas minden félórában s a beteg híven kiürítette a jókora billikom egész tartalmát, mert egyrészt felmelegítette fázós tagjait, másrészt meg hűsítette szíve forró föllobbanásait. Mikor a püspök belépett hozzá, akkor is olyan hirtelen forró gerjedelmek szállották meg, hogy dühösen lármázni s a püspök úrral pörölni kezdett, csak miután a hűsítő italt lenyelte, akkor szelídült meg valamelyest. A püspök számára puha zsöllyeszéket toltak oda az ágy mellé s miután abban helyet foglalt, meleg érdeklődéssel kérdezte : — Nos barátom, Favorino, hallottam, hogy gyöngélkedel. Eljöttem, hogy megvigasztaljalak. Az Úr, látod, mindenki vállára rak keresztet. — Keresztet ? — tört ki bosszúsan a Scifiek feje — az hagyján, a keresztemet csak elviselem valahogy, de engem kifosztottak,, megraboltak a két szép leányomtól. És épen a te pártfogoltad, az a csavargó Isten-embere. — Ismered te azt az embert ? — kérdezte szelíden a püspök. — Hogy ismerem-e? — horkant föl Favorino — sokkal jobban, mintsem szeretném. Tudom, hogy ő volt Assisi első korhelye... SZENT KLÁRA.