Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIX. Mikor új kor virrad. Elbeszélés. Irta: Kincs István

keltett, s kinek prédikációi, mint a tavaszi napsugár a réten, mezőn — új életet, a keresztény hitbuzgalom csudálatos reneszánszát fakasztotta ezernyi megdermedt, kővé fagyott szívben egész Umbria területén. És Ferenc szelíden kérdezte az előtte térdeplő szép, nemes leánytól : — Chiara, akarsz-e az Úr jegyese lenni? — Akarok atyám, — volt az egyszerű, de biztos válasz. — Akkor dobj el magadtól mindent, ami e világ hiúságára emlékeztet s öltözzél az Úr szegénységébe, hogy részed lehessen egykoron Krisztus dicsőségében! SAN DAMIANO TEMPLOM SZENTÉLYE. És Chiara átadta akkor fényes selyem öltönyét a testvérek kezébe, hogy egyszerű, durva gyapjúkámzsát cseréljen helyette. Leoldotta ragyogó, drágakövekkel kirakott övét, hogy csomókra vett kötéllel fűzze át derekát. S mikor aranyhaja Ferenc ollója alatt, mint a sárga búza a kasza nyomán, a földre hullott, otthagyta a padlón megkeményített magas fejkendőjét, hogy helyette a tarlóra ráterítse a sűrű fekete fátyolt. Végezetül gazdagon hímzett cipői helyett fából készüli szandálokat erősített mezítelen lábaira. Majd letette a hármas fogadalmat s annak kapcsán örök engedelmességet fogadott Ferencnek, mint most már elöljárójának. Ezzel a nemes Scifi nemzetség kiváló sarja, a főrangú hölgy, egyszerű Klára testvérré lett s Ferenc még ugyanazon éjjel elvezette a szent Pálról nevezett nőkolostorba Isola Romenesca közelébe, mert tartani lehetett tőle, hogy szülői mindent el fognak követni, amiért a szökevényt felkutatva, őt hazatérésre bírják.