Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVIII. A montecasalei erdő. (Drámai kép Szent Ferenc virágos kertjéből, egy felvonásban) Irta: Sik Sándor, piarista

Ferenc testvér: Nem baj, Leó testvér. Majd megpróbálom én. Testvérkém, fülemile, hallgass most egy kissé, most én hadd dicsérjem a jóságos Atyát. (A fülemile elhallgat. Szent Ferenc énekelni kezd.) Mindenható fölséges és jóságos Úr, Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás, És minden áldás. Mindez egyedül Téged illet, Fölség, És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. Áldott légy, Uram, s minden alkotásod, Legfőképen urunk-bátyánk a nap, Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod. És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes : A te képed, Fölséges. Úgy. Most te következel, fülemile testvér! (A fülemile énekelni kezd, majd elhallgat.) Ferenc testvér: (könnyezve) Lám, lám, Leó testvér, fülemile testvér szebben tudja dicsérni az Istent minálunk! Pedig minekünk mennyivel több jót adott, akiket testével és vérével táplál. Vajmi nagyon kell igyekeznünk, hogy méltóképen dicsérhessük a mi Urunkat. De itt az idő, Leó testvér, térj pihenőre, az Isten nevében. Leó testvér (félrehúzódik és lefekszik a fa tövében.) SZÜNET. Virradni kezd. Ferenc testvér: (Egy darabig csendesen imádkozik, aztán felkel, felvesz két heverő fadarabot és mintha hegedű és vonója volna, egymáson vonogatva őket, énekel) : Áldjon, Uram, téged hold nénénk és minden csillaga az égnek Őket az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek ! Áldjon, Uram, tégedet szél öcsénk, Levegő, felhő, jó és rút idő, Kik által élteted minden te alkotásod. Az ének első szavainál megjelenik két fehérruhás angyal ragyogó fényességben és jobbról-balról megállnak Szent Ferenc mellett. TâddeO (mikor az angyalok megjelennek, összerezzen, feláll és lassan ő is a bokorhoz húzódik két társa mellé Mind a hárman tágranyitott szemmel nézik a jelenetet.) Ferenc testvér és a két angyal: Áldjon, Uram, tégedet víz húgunk ! Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos ! Áldjon, Uram, tűz bátyánk : Vele gyújtasz világot éjtszakán. És szép ő és erős, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk. Ki minket hord és enni ad, És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat. Az ének alatt a három rabló, egyik a másik után lassan előkullog és az alvó barátok mellé húzódva nézik a három éneklőt. Egyre világososodik. Az utolsó soroknál a két barát is felébred.