Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

VII. Szent Ferenc jelentősége a világtörténelemben. Irta: Turi Béla

szellemi világban is nagy golfáramlatok, melynek forrása és útja nem látható, sokszor még fel sem ismerhető, de melegségük termékenyítőleg hat a lelki világra. A modern szent Ferenc-kultuszban is, még ha az mindig nem is igazodik a katolikus egyházban divó szentek-tiszteletének normáihoz vagy formáihoz, lehetetlen észre nem venni a több lelkiség után való vágyakozást, a léleknek valami tudatalatti mozdulatát és végül is az isteninek keresését. A materialisztikus gondolkozástól elfordult lelkeknek mintha új érzéke kezdene nőni a szellem, a bensőség kitapogatása iránt, mely ha nem is egyenlő és ér fel a pozitív hittel, de azt a világot keresgeti, annak ajtaján kopogtat, zörget, melyet a hit a hívőnek megnyit. És ha szent Ferencnek egyénisége az emberiség eme nagy lelki és szellemi vajúdásában központi vonzóerő, ez egymaga bizonyság szent Ferenc páratlan lelki nagysága, a szellemi világban világtörténeti szerepe mellett. A lelkiség teljével kellett bírnia annak, aki a lelkiség atmoszféráját árasztja magából és ezért tud századok multán is lelkiséget ébreszteni egyénisége és a reá való emlékezés által. Szent Ferenc egyéniségének e szüntelen tartó és közvetlen hatása már mutatja az ő jelentőségét a világtörténelemben. És ennek a máig is tapasztalt hatásának nyomán kezdjük retrospective is megérteni, hogy mikép és miért tudott szent Ferenc új korszakot nyitni a történelemben. Kétségtelen, hogy a XI í. század eleje terhes a reformmozgalmaktól, melyek kihatnak az erkölcsi és a gazdasági világra egyaránt. A cluny-i irány hulláma sodorja a lelkeket az aszkétikus élet, a belső megújhodás felé. A vallásos igények felfokozásával vele jár az egyházzal szemben támasztott szigorúbb erkölcsi mérték. A dúsgazdag fejedelmekké vált apostoli utódok és apátok egész életmódja nem alkalmas arra, hogy az evangéliumi élet egyszerűségét és bensőségét hirdesse és képviselje. A kapitalizmus előjeleként a gazdasági viszonyok is úgy változnak át, hogy csakhamar a vagyon és pénz szabja meg a hatalom nagyságát is. A pénzgazdálkodás általánosítása és természete magával hozza azt, hogy a pénzszerzés és a vagyongyűjtés jobban központi gondolatává válik az életnek, mint a naturalisztikus gazdálkodási mód és a feudális rendszer mellett volt. Mindez érthetővé teszi és indokul szolgált, hogy a cisztercirendi szent Róbert apát és utódai, valamint szent Norbert, a premontrei rend alapítója a cluny-i reformereknél is nagyobb súlyt helyeznek az apostoli egyszerűségre és a szegénységre, sőt kétségtelen, hogy az egyházzal és a társadalmi viszonyokkal egyaránt elégedetlen, a szegénység zászlajával táborba szálló reformátorok, a waldensesek, a lyoni szegények, egészen az anarchista tanokat valló albiai eretnekekig mind a jobb erkölcsök vágyától vezéreltetve indulnak útnak. Ha a szegénység zászlója a lázadás zászlójává lesz is, a kiinduló pont, a mozgató gondolat rendesen az, hogy az egyház gazdagsága miatt megszűnt Krisztus igaz egyháza lenni. Assisi szent Ferenctől azonban, jóllehet e kornak szülöttje, a reformerek lelkülete teljesen idegen. Nem tartozik a rokonságukba. Ő egészen különálló egyéniség és jelenség. Igaz, hogy mindenki korának gyermeke, de szent Ferenc nem kapcsolódik be ezen mozgalomba, valamelyik rendbe vagy szektába. Szent Ferenc a maga trubadúros lelkével ihletetten a Szegénység Úrnőjének szolgálatába úgy áll, mint ahogy mások lovagi kalandokba fognak, amiket Ferenc is forgatott a fejében. »Meglátjátok, híres fejedelem lesz belőlem« mondogatja Ferenc víg társainak és ugyanazt érzi kisebb testvérei között is.