Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVII. Szent Ferenc és a művészet. Irta: Divald Kornél

Szent Ferenc és a művészet. írta: DIVALD KORNÉL. táliának egyik legszebb és legkedvesebb hatású tartománya Umbria az Appennini-félsziget közepe táján. Mindig frissen zöldelő, üde színben pompázó völgyek, párás levegőben kéklő hegyek, a nap járása szerint színt váltó csillogó tavak és tengerszemek következnek csodás változatossággal egymás nyomában szépséges vidékén. Legnagyobb völgye Perugiától Spoletóig terjed s úgy fest, mint valami óriási virágoskert. Lankáin és síkságán a Tiberisbe ömlő patakok ezüstös csíkjai villannak fel. Dúsan termő szőlők, gyümölcsösök, viruló olajfaberkek, termékeny szántóföldek és színpompás rétek bilincselik le léptennyomon az erre vándorló ember szemét, bájolják el szívét. A térséges vidéket körülzáró hegyek ormán és oldalában napfényben szikrázó várak és városok integetnek. Ma szinte mind búcsújáróhely. Szentek lépteinek nyoma avatta azzá, tette vonzóvá az Itáliába zarándokló keresztények előtt. A gyönyörű völgyben évezredek folyamán nem egy történelmi esemény zajlott le. Az első kultúrnép, mely Itáliában gyökeret vert, az etruszkok, erre terjeszkedtek Toszkanából dél felé. A római sas a völgyön át vonult északnak, hogy hova-hamar hatalmába hajtsa az egész ismert világot. A népvándorlás hullámai erre hömpölyögtek keresztül, hogy rombadöntsék a bukásra megérett császárságot. A romok omladékain új élet sarjadt, de ez sem maradt ment a harci zajtól és a fegyvercsörgéstől, amiből a hegyeket koronázó városok ősi lakossága is bőségesen kivette részét. A harcok és a háború azonban a városok életét nem bénították, fejlődését és gyarapodását is legfeljebb ideig-óráig akasztották meg. Lakosaik Istennek hálát adva, élvezték a szépséges vidék földjének, vizeinek, erdeinek ajándékait, gyönyörködtek mint egyebütt is az emberek mindabban, aminek hasznát látták s ami javukra szolgált. De az első ember, akinek szíve Isten alkotásai iránt táplált határtalan rajongással minden önző gondolat és célzatosság nélkül nyilt meg a természet körülötte feltáruló szépségei és csodái előtt s a Szentléleknek megnyilatkozását, puszta megjelenésükkel is gyönyörűséget nyújtó ajándékait ismerte fel ezekben, röviden esztétikai szempontból az első modern ember, a Monte Subasio fokáról az alatta elnyúló völgy fölé könyökölő város: Assisi nagy szülötte, Szent Ferenc volt. Föllépéséig a természet ajándékainak igazi élvezői jóformán csak a gazdagok és a hatalmasok voltak és a művészet, a természetnek az alkotó mesterek szívén át megnyilatkozó tükörképe, ha szándékuk szerint Isten dicsőségét szolgálta is, elsősorban az előkelők ízlését elégítette ki, az ő hatalmukat hirdette, az ő hírüket gyarapította. A szol-