Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVI. Assisi Szent Ferenc és az európai dráma. Irta: Hevesi Sándor

HEVESI SÁNDOR: ASSISI SZENT FERENC ÉS AZ EURÓPAI DRÁMA A XIX. század korlátolt pozitivizmusa és materializmusa is elhanyagolta a közép­kori drámát és színpadot, nem számolt azokkal a lelki erőkkel, amelyek a drámát századokon át alakították és fejlesztették, nem vette észre, hogy Shakespeare, Corneille, sőt Racine is lehetetlen lett volna a középkori katholikus dráma lelki előkészületei nél­kül, s hogy a világi drámát az egyházi drámával nemcsak külső kapcsolatok fűzik össze, hanem a lelki eredetnek abszolút közössége, s hogy a világi drámának Európában az egyházi dráma adta meg összes lelki szuppozicióit. Az a harmónia, melyet az európai dráma állandóan keresett és ma újból keres, a transcendentálisnak és a reálisnak az az egysége, amelyet csakis a fejlődés csúcspontján és csakis legnagyobb mintáiban tudott megvalósítani : megkapóan van kifejezve abban a jámbor hagyományban, amelyet a Porciunkula homlokzatán Overbeck festménye is őriz Szent Ferencről, hogy a kísér­tések egy januári éjszakáján meztelenül belefeküdt a tüskebozótba. És a tüskebokrokon rózsabimbók fakadtak : tizenkét fehér és tizenkét piros rózsabimbó, amelyek tövistelenek voltak. A tüskebozót, amelyre a fagyos éjszakában mezítelen testtel ráfekszik a Szent: minden igazi tragédiának, minden drámai hősnek szimbolikus megjelenítése, a tizenkét fehér és a tizenkét piros rózsabimbó a mennyei és földi valóság tiszta és teljes egyen­súlya, — tizenkettő van mindegyikből, nincs ellentét ég és föld között. Ez a tragikus dráma igazi egyensúlya és egyetlen igazi megoldása, amely felé mindig iparkodott s mindig iparkodni is fog, s amelynek eredetét — azt hisszük — e vázlatos sorok is eléggé feltárták. SZENT FERENC TEMETÉSE. (P. Bartolom.)

Next

/
Thumbnails
Contents