Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXVI. Assisi Szent Ferenc és az európai dráma. Irta: Hevesi Sándor
S ha fölvetjük a kérdést, hogy mi lehet a Meditációk eredete : csakis egy válasz lehetséges. Az Evangélium isteni és emberi személyeinek véghetetlenül intim és életszerű beállítása egy forrásra utal: Szent Ferenc személyére és életére. Az isteninek és emberinek, a transcendentálisnak és reálisnak az a tündöklő egysége, amely Szent Ferencben valósággá vált, az inspirációnak új forrását nyitotta meg minden művészetben. Szent Ferenc úgy élte át az Evangéliumot, hogy mikor az Evangéliumot ábrázolni akarták, belevették azt, amit benne láttak, mint igazi evangéliumi megvalósulást. Krisztus leghűségesebb tanítványából így lett a keresztények legnagyobb mestere. * * A misztérium egész valója szerint még divina commedia, mert itt Isten bűntelen fia jelenik meg a bűnös emberiség körében, a moralitas merőben világias és valószerű színjáték az emberi élet bajairól és kérdéseiről, csakis allegóriái emlékeztetnek magasabbrendű kapcsolatokra, de a commedia sacra, a szentről szóló színjáték, isteninek és emberinek teljes összefoglalása. Itt a katholicizmus megmutatta a legmélyebb emberi drámának útját és lehetőségét, nagynak és kicsinek, ideálnak és realitásnak, eseménynek és praktikumnak azt a tökéletes egyensúlyát, amelyet ő hozott a világnak. Itt a centrum a rendkívüli ember, a környezet a közönséges emberek összessége. A commedia sacra hőse a középkori Übermensch : a szent. És ez a rendkívüli hős a nagy katholikus középkor elején jelenik meg, egy új hajnalhasadás fényében s a maga személyében, a maga életével alakítja ki azt a munkát, amely nemcsak mint életjelenség példátlan és nagyszerű, hanem a művészetek modelljévé is válik. Azzal, hogy Szent Ferenc Krisztus igéit átéli a lelkében s így Krisztus sebhelyei kibíborlanak a testén, — azzal, hogy Isten e kis szegénye urává lesz minden gazdagoknak, hogy valóra vált parancsokat és elveket, amelyeket a világ csak írásban és képben látott, azzal, hogy mint a szeretetnek, irgalomnak, áldozatosságnak a hőse beleírja magát milliók szívébe, — azzal, hogy benne a föld felmagasodott amennybe, a menny leszállott a földre, hogy eleven valósággá vált a dogma, mely azontúl már nemcsak nagyszabású allegóriákban, hanem a leglelkibb és leglelkesebb művészi kiformálásban is megnyilatkozhatik, — Szent Ferenc ezzel az egész drámai fejlődésnek láthatatlan, de annál érezhetőbb centrumává lett. Ö indítja el a commedia sacra-t, amelyből minden európai dráma kifejlődött, még a Shakespearé is, amelynek katholikus eredetét nemcsak az támogatja, hogy Shakespeare eredetileg katholikus volt, akit csak Erzsébet királyné szigorú uralma térített el atyái vallásától. Mindenesetre paradoxon és mégis Madách Luciferének szavaival lehet legjobban illusztrálni azt a hatást, amely Szent Ferencből indul ki s végigvonul az európai drámának egész fejlődésén. Lucifer így szól : S csakis ez az, mi velem bir dacolni, Mert szellem, mint én. Vagy tán azt hiszed, Hogy mert elrejtve munkál s zajtalan, Nem is erős? Ne hidd, homályban ül, Mi egy világot rendít és teremt-