Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXVI. Assisi Szent Ferenc és az európai dráma. Irta: Hevesi Sándor
Szinte csodálatos és mégis a legtermészetesebb dolog, hogy az a munka, amely a XIII. század vége felé jelent meg, Meditációk Jézus Krisztus életéről címmel s amelynek döntő befolyása volt a dráma fejlődésére: egy ismeretlen olasz franciskánus barát müve (sokáig tévesen azt£hitték, hogy Szent Bonaventura tollából ered). Ennek a könyvnek az a nevezetessége, hogy tömérdek olyan dolgot jegyez fel a Megváltó életéből, olyan epizódokat, jeleneteket, beszélgetéseket és megnyilatkozásokat, amelyeket sem a valódi, sem az apokrif Evangéliumból, sem az Arany Legendából nem ismert a világ. Az ismeretlen ferences barát jézust és tanítványait, józsefet és Máriát beszélteti és olyan megható és meggyőző dolgokat mondat velük, amelyek soha azelőtt nem hangzottak el evangéliumi személyek ajakáról. Ez a csodálatos könyv, amelynek némely jelenete a legnagyobb költői kitalálásokkal vetekszik (az első, mennyekben játszó drámai prológus ebben a könyvben van és sem Goethe, sem Madách sohasem írtak volna mennyei prológust az ismeretlen franciskánus barát könyve nélkül), száz esztendőn keresztül, úgy látszik, csak ájtatos kezeken forgott és talán nem is igen került ki a kolostorokból. De már a XIV. század végén — és ez egy kiváló francia műtörténésznek, Emile Mâlenek eléggé meg nem becsülhető, nagyjelentőségű fölfedezése — az olasz barát könyvét feldolgozták és értékesítették a Krisztus életét ábrázoló nagy, vallási színjátékok (az oberammergaui passió ezeknek a maradéka), még pedig olyan alázatos hűséggel, hogy angol, spanyol és francia misztériumok ezután már mind azzal a nagy, mennyei prológgal kezdődtek, amely a Meditációk élén állott. De a misztériumok nem csupán ezt az egy jelenetet vették át a Meditációkból, hanem a Passiójátékok Iegnagyobbszerű jelenetei, amelyeket ma mindenki a XVI. századbeli nagy festményekről ismer, mind az olasz barát könyvéből kerültek a színpadra s ezek között a legmegrázóbb a kereszt tövében összeomló Mária könyörgése, amelyet például a XIII. század képzőművészete még nem ismert. Mâle fölfedezésének legérdekesebb és legmegkapóbb eredménye az, hogy az egész XV. századbeli festőművészet nem egyéb, mint színházi jelenetek művészi reprodukálása, művészi és egyéni fölvételek a misztérium-színpadról. A XIII. század franciskánus szelleme így alakítja át a XV. és XVI. század egész képzőművészetét a dráma révén és a színpad segítségével. FERENCES JÁSZOL. (Oiotto.)