Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXVI. Assisi Szent Ferenc és az európai dráma. Irta: Hevesi Sándor

írta: HEVESI SÁNDOR. gy XVI. századbeli spanyol színjáték, amelynek címe »Las Córtes de la Muerte«, vagyis »A halál törvényszéke«, arról szól, hogy a halál megunta az emberek örökös síránkozását és a kérdés tárgyalására törvényszéket hirdet, ahol a poklok fejedelmét a Világ és a Testiség allegorikus alakjai képviselik, míg az isteni akaratnak Szent Ágoston és Szent Ferenc a szószólói. A különös törvényszéken fölvonulnak a földi élet legfontosabb alakjai, minden osztály, minden hivatal, minden foglalkozás és ezzel az egész földi élettel szemben az összes alakok felett ott áll Isten szegényé. Szent Ferenc jelenléte és részvétele ebben a vallási színjátékban mélységesen szimbolikus jelentőségű annyival is inkább, mert ez a spanyol renaissance-dráma, amelyben Ö, mint égi tanácsadó szerepel, előre és vissza is világít az európai dráma egész fejlődésének útján. Szent Ferenc benne van azokban a színjátékokban is, amelyekben nem jelenik meg személy szerint. Az európai drámának Ő a nagy, égi tanácsadója, mély lelki sugallata. * * A katholikus középkor a drámának három nagy típusát fejlesztette ki, amelyek még a drámának mai állapotában is kimutathatók. A középkorban isteni színjáték (mysterium), szent színjáték (miracle) és világi színjáték (moralitas). Szent Ferencnek a misztériumok fejlődésével való szoros kapcsolatát csodálatosan fejezi ki egy legenda, amely úgy szól, hogy Szent Ferenc, a kor szokása szerint, előadott egy karácsonyi misztériumot, amelyben a három királyok és angyalok szerepeltek középkori ruházatokban, aranyos parókákban, amelyek a dicsfényt jelentették a homlokuk körül. A gyermek jézust az ilyen játékokban mindig egy bábuval, vagy fából faragott bambinóval ábrázolták. A hagyomány szerint Szent Ferenc karjaiban tartotta a gyermek jézust, s amikor szívéhez szorította, a faragott kép megelevenedett. * * Ez a legenda megragadóan fejezi ki, hogy mit köszönhetnek a misztériumok Assisi szentjének: a lelket, melyből a misztériumok isteni alakjai megelevenedtek, az ihletet, amely az evangéliumból vett valóságos jeleneteket költőivé varázsolta a színpadon, a tüzet, amely megolvasztott minden közömbösséget s a színpadi játékot eleven valósággá hevítette.