Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXV. Olasz ferences költők. Irta : Dr. Várady Imre

Gentile da Montefeltrot, az előző évben bíborossá kinevezett rendtársát kéri hát, hogy legyen szószólója a pápánál. De esdeklése nem talál meghallgatásra.

1) Fenékig kell ürítenie a szenvedések serlegét, végig kell járnia a »divina annichilanza«, az Istenben való megsemmisülés egész iskoláját. S Fra jacopone győztesen kerül ki az utolsó próbából is. Mikor újból »a testvérek asztalánál« foglalhat helyet, nem hasonlít már régi énjéhez. Semmit sem gyűlöl már, még önmagát sem. Nincs más érzés a szívében, mint a szereteté. De nem is panaszolja, hogy gyötrelem elviselni a szeretet forró édességét. Nincs szüksége már a földi szerelem érzéki képeire, hogy kifejezze magát, nem a láz deliriumában énekel többé, a megismerés boldogsága és a tökéletes lelki harmónia derűje ragyogja be utolsó verseit. Végre valóban mesteréhez, Szent Ferenchez kezd hasonlítani, ő is úgy érzi, hogy »mosolyognak feléje a dolgok«, mert mind az öt érzékén át«, minden teremtett lényben, tárgyban fölleli az Istent. Ez a szeretet nem extatikusan viharzik fel s nem alél el mámorban, hanem néma áhitat és jóság templomává teszi a szívet s a túláradó lírai önvallomást vallásos himnusszá nemesíti. Amore, pace, luce a három leggyakrabban ismétlődő szó jacopone utolsó énekeiben. És a lélek békéje s. RUNN0 EGVH

AZA ASSISIBEN. és világossága a kifejezés módját is meghatározza. A belső egyensúlynak szabályos formák, egyszerű képek és emelkedett, egyenletes hangmenet felelnek meg. A spirituális tartalom természeténél fogva ellenszegül ugyan a költői alakításnak, jacopone mégis meglepő készséggel tudja sokszor megfoghatóvá tenni az elvont gondolatot és költő tud maradni, mikor olyan kérdéseket érint is, amelyekhez kora különben csak a scholasztika legkörmönfontabb logikai eszközeivel fért hozzá. Semmisem áll távolabb tőle, mint a tudós szőrszálhasogatás. Szívén át és nem az értelem útján kereste s találta meg az Istent. Páris és Assisi, a spekulatív teológia és a szív vallása közti ellentétnek ő adott versben először kifejezést. De ez korántsem jelenti azt, hogy jacopone természettől fogva együgyű lélek lett volna. Hogy oly sokszor és keserűen kel ki az értelem gőgje ellen, épen arra vall, hogy saját bűnét is ostorozza benne. Nemcsak világos és józan elme volt, de műveltsége is a kor színvonalán állott. Lo Pastor per mio peccato.