Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXV. Olasz ferences költők. Irta : Dr. Várady Imre

gédségéből költözik valami. Üde betlehemi jelenetek, a kisded Jézus mosolya, a meghatottan fölébe hajló Szűzanya képe jelennek meg egyszerű, bájos dalokban s gyermekangyalok csilingelő kórusa hozsannáz az Újszülöttnek, jacopone megint a nép költőjévé lesz, az egyszerű lélek meghittségével lép a jászol elé s az isteni gyermek születését kedves családi jelenetnek képzeli el, hasonlónak minden más földi lény jöveteléhez. Különösen az anyai szeretet édes, apró örömeit rajzolgatja nagy kedvvel és bensőséggel, jacopone szeme fogékony lett az élet kis szépségei iránt, naivsága visszatér, a nagy krizis után csöndes harmóniában pihen el a /H De nemsokára újból kinyújtja érte karját a világ s Jacopone a harcbahívó szónak nem tud ellenállani. Ha eddig csak dalban dicsőítette rendje nagy alapítóját, tettekkel a tanítása védelmében síkra szálló spirituálisok küzdelméből. Eddig sok tekintetben az együgyű juniper testvérhez hason- 11 • lított, most felülkerekednek megint termé- • szetes alapösztönei s ezentúl inkább a S JM • becsvágyó és energikus Illésre emlékeztet. A világ romlottsága, az egyház ha- I talmasainak erkölcsi igazsága, a társadalmi élet züllése, nyomor, erőszak és kicsapongás fájdalommal és felháborodással töltik el. Amerre néz, hiúság tobzódik, képmutatás és hazug alázat kendőzi a hitetlen, önző lelkek szennyét, Krisztus elköltözött a bűnnel fertőzött földről és elérkezőben van, amit régen jósoltak : »£a uenuta deli' Anlicristo«. Kialudt az egyház fénye, — mondja e versben, — a kardinálisok és SZENT FERENC MEGÁLDJA KELETET. (A.ZOCCM.) A KAIRÓI SZENT JÓZSEF PIAC SZOBRA. a pápa, akinek trónusa hajdan az egesz világot beragyogta, sötétségben járnak, a papság elvesztette hitét s akik valamikor a lelkek vezetői voltak, maguk is hamis ösvényre tévedtek. Ilyen viszonyok között kerül a pápai székbe a világi dolgokban járatlan szegény remete Pier da Morrone, akitől a megalkudni nem akaró ferencesek a regula teljes szigorának visszaállítását és ezzel együtt az egyházi élet egészének megreformálását várták, jacopone azonban jól tudja, mily súlyos e feladat, mely V. Celesztinre vár és nincsenek vérmes reményei. »Che farai Pier da Morrone? Sei venuto al paragone.« Megállod-e majd a próbát, látjuk-e majd munkád hasznát, mire celládban készültél? Mert ha csalódik benned a világ, átka fog követni. Tefeléd fordul ma mindenki szeme,