Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXV. Olasz ferences költők. Irta : Dr. Várady Imre

kori himnuszok nagy kórusából. Szent Bonaventura költői lelkében született meg a Szűzanyát dicsőítő estéli harangszó gondolata is, ő rendelte el, mint »a dicsőséges Szűz, Jézus Anyjának jámbor tisztelője«, hogy a testvérek »populum hortarentur ad salutandam eandem, signo campanae quod post Completorium datur, quod creditum sit eandem ea hora ab angelo salutatum.«

1) A világirodalomnak hány verse, mennyi megható szépségű képzőművészeti alkotás köszöni létrejöttét századok óta az alkony csöndjében pihenő erdők-mezők, hazatérő nyájak, a napi munka verítékét égreemelt szemmel letörlő emberek milliói fölött elhangzó Angelus szavának, mely először ferences templomok tornyaiból szállt ég felé és az emberi szívekbe! A hitélet Umbriából kiinduló renaissance a, mely az itteni nép mélyebb és bensőségesebb lelkületének megfelelőleg a középitáliai vallásos költészetet elsősorban lírikus hangnemben szólaltatta meg, Felsőolaszország jámbor dalnokait inkább elbeszélő és didaktikus költeményekre ihlette. Közülük Pietro da Barsegapè, aki az ó- és újtestamentumot verselte meg lombard hazája dialektusában, Fra Bonvesin da Riva, több legenda hatásos átdolgozója, Szűz Mária és a sátán érdekes dialógusának s több allegorikus oktató költeménynek szerzője és a veronai születésű franciskánus Fra Giacomino e legnevezetesebbek. Fra Bonvesin a grammatika doktora volt, a másik kettő fogyatékos műveltségű egyszerű lélek, ám verseik hangjában és felfogásában e külömbség alig érvényesül. Mindhármukat a földi élet hiúságaitól elforduló erős vallásos érzés tette költővé, dísztelen, de sokhelyt eleven képzeletről tanúskodó verseiket a nép számára írták, hogy a jokulátorok hazug meséi helyett szent történetek hallgatásában tanuljon meg gyönyörködni, s az Istennek tetsző élet hathatós példáin megindulva, ráeszméljen a földi lét mulandóságára, mely után a lélekre itt szerzett érdemei szerint várnak a kárhozat sohasem szűnő kínjai vagy az örökké tartó tökéletes boldogság. Mint Barsegapè mondja, négy gondolat van, melyek az üdvözülés útjára vezetnek: *) Ozanam id. m. 103. 1. „FIO

RETT/" EGY ALAKJA. (E. Burnand.)