Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

ezeket nagy gyönyörnek tekintjük, kegyességtől ösztönözve, életszabályt írt nekünk ily módon: ,Mivel isteni sugallatra lettetek leányai és szolgálói a legfenségesebb és legnagyobb Királynak, a mennyei Atyának és jegyeztétek el magatokat a Szentlélekkel, eltökélve, hogy az evangéliumi tökéletesség szerint éltek: akarom és ígérem úgy magam, mint testvéreim részéről, hogy reátok ép úgy, mint reájuk, mindig különös és szorgos gondot fogok viselni' - amit míg élt, szorgalmasan betartott és akarta, hogy testvérei is mindig tartsák be.« x) E teljes hitelességnek örvendő nyilatkozatok is igazolják azt, mit fentebb mondottam, hogy a San Damiano lakóinak kezdetben nem a benediktinák regulája, hanem az élő Szent Ferenc és az általa írásban adott utasítások (melyek szigorú értelemben nem nevezhetők regulának) szolgáltak életszabályul. Meddig tartott ez? 1215-ig, amikora IV. lateráni zsinat határozatilag kimondja, hogy új szerzetesrendek csak akkor nyerhetnek megerősítést, ha egy meglevő és a Szentszék által már megerősített regulát fogadnak el. E határozat kétségtelenül kötelező volt San Damiano lakóira nézve is.

2) Valószínű, hogy Szent Klárának ép e határozat következtében kellett az aoátnői címet is felvenni, minden ellenkezése dacára. Ez időtől fogva a klarisszák regulájának ügyét Hugolin kardinális veszi kezébe,

3) ki eleget teendő a IV. lateráni zsinat határozatainak, formális regulaként a benediktinák reguláját adja a klarisszáknak, de megtoldja azt egy saját maga által szerkesztett életszabállyal, vagy pedig érvényben hagyja egyes zárdák számára a már meglevő és Szent Ferenctől eredő utasításokat és szabályokat, amint ez világosan kitűnik a Florenc mellett levő Monticello klarissza-zárdának adott határozatokból: »Először ugyanis azt határozzuk, hogy az a szerzetesi életmód, melyet az Úr és Szent Benedek szabálya szerint fogadtatok, mely a ti zárdátokban kötelező, örök időkig sértetlenül betartassék. Mindazonáltal azokat a szerzetesi határozatokat, melyeket az assisibeli Szent Demjén kolostor Szűz Máriáról nevezett úrnőitől a Szent Benedek általános regulája mellett önként magatokra vállaltatok, jóváhagyjuk és elrendeljük, hogy azok örök időkre változatlanul megmaradjanak.«

4) Mi tette tehát franciskánussá a benedekrendi eredetű regulát ? Hugolin átdolgozása és a San Damiano-i határozatok. Hogy nagy volt emiatt a benediktina- és a klarisszaélet között a külömbség a tőlük formalitáskép átvett regula dacára is, azt igazolja az a tény, hogy egy csomó benedekrendi apácazárda alakult át klarissza-zárdává. Ezek a zárdák: Monasferium S. Pauli Spoleti, Montis Panici in Ciuitate nova (Marchia Anconitana), S. Nicolai de Recanato, S. Angeli de Panzo prope Assisium.

5) E Hugolin-féle életszabály, melyen később ő maga, mikor IX. Gergely néven pápává lett, több módosítást eszközölt; lett az újonnan alakuló klarissza-zárdáknak életnormája l) Regula S. Clarae c. VI. Seraphicae Legislations Textus Originales p. 62—63. — P. Livarius konklúziója: »Ex quibus omnibus licet inferre monasterium S. Damiani... formaliter quidem accepisse R, (Hugoliné) in nonnullis punctis vero ab ea discrepasse.« Ld. Arch 209. old. — 3) Erre céloz Celanoi Tamás is, mikor a klarisszákról irt szavait így fejezi be : »Et haec ad praesens de virginibus Deo dicatis et devotissimis ancillis Christi dicta sufficiant, cum ipsarum vita mirifica et institutio gloriosa, quam a domino Papa Gregorio, tunc temporis Hostiensi episcopo susceperunt, proprium opus requirat et olium. •»Leg. prima, cap. 8. p. 23. Alenc. — ') Bull. Franc I. 4. — s) Vide: Arch. Fr. Histor. t. V. p. 207.