Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

éltek, melyet kezdetben ők maguk, a nővérek szedtek össze, de később, mikor a Szentszék szigorú klauzura alá vonta Szent Klára leányait is, Szent Ferenc jelölt ki számukra kéregető frátereket, kik állandóan a San Damiano mellett laktak, hogy szolgálatára legyenek a nővéreknek. IX. Gergely pápa, az ő atyai jóakarója, mindenáron azon volt, hogy rábírja, fogadjon el birtokot és így bíztosítsa szerzetének jövőjét. Maga a pápa sajátjából akart neki adni, de Klára hajthatatlan volt. Ezt látván a Szentatya, mivel azt hitte, hogy Klára a Szent Ferencnek kezeibe letett szegénységi fogadalma miatt húzódozik ajánlatának elfogadásától, azt a kijelentést tette, hogy kész őt fogadalma alól is felmenteni. Mire Szent Klára így felelt neki: »Szentséges Atyám, oldozzon fel engem szentséged bűneimtől, ezt kívánom, de Krisztus követésétől semmikép sem akarok feloldoztatni.«

1) De már lássuk azt a nagy harcot és szívós küzdelmet, mit Szent Klárának kellett vívnia, hogy féltett kincsét, a tökéletes szegénység kiváltságát övéi számára megoltalmazza. E harc leírása egyben ismertetése lesz annak a nehéz és sokak által vitatott kérdésnek is, hogy mily regulát követtek a klarisszák. Erről a kérdésről alapos tanulmányt írt P. Livarius Oligér, rendünk római egyetemén a ferences történelem kiváló tanára, az Archívum Franciscanum Historicum V. k., 181 - 209. és 413—447. old., 1912. évi számában. Ismertetésemnél főkép reá leszek tekintettel. A San Damiano zárda lakóinak ép úgy, mint a porciunkulai ferenceseknek, a kezdet kezdetén nem volt a szó szigorú értelmében vett regulájuk. Számukra az élő Szent Ferenc és annak nagyobbára a Szentírásból vett rövid intelmei képezték az életszabályt. Teljesen téves állítás az, hogy a klarisszák, főkép a San Damiano lakói is, kezdettől fogva a benediktinák regulája szerint éltek volna. Kitűnik tételünk igazsága a rend híres historikusának, Celanoi Tamásnak következő szavaiból is: »Ez a kiváló művész (Szent Ferenc), kinek példája, regulája és tanítása szerint dicsérendő buzgalommal mindkét nemben megújul Krisztus egyháza és diadalmaskodik az üdvösségre hivatottak hármas csapata (utalás Szent Ferenc három rendjére), mindnyájuknak életszabályt adott és az üdvösség útját minden rend számára biztosította.« 2) Ugyancsak ily értelemben ír IX. Gergely pápa 1238. május 11-én prágai Ágnesnek küldött levelében: »Amikor mi még alacsonyabb tisztségben voltunk, Krisztusban szeretett leányunk Klára, az Assisi Szent Demjén-kolostor apátnője és egynéhány jámbor nő az Úrban, megvetvén a világ hiúságát, eltökélték, hogy a szerzetesi fegyelemben társai lesznek; Szent Ferenc nekik, mintegy újszülötteknek nem kemény ételt, de nekik való folyékony, tej-életszabályt adott.«

3) Teljes fényt vetnek azonban erre Szent Klárának az ő regulája IV. fejezetében írt következő szavai: »Miután a legfenségesebb mennyei Atya az ő kegyelme által szívemet kegyes volt felvilágosítani, hogy Szent Ferenc atyánk példája és tana szerint bűnbánatot tartsak, kevéssel az ő megtérése után (hat év) nővéreimmel együtt önként engedelmességet fogadtam neki. — Látván azonban a szentatya, hogy semmiféle szegénységtől, munkától, sanyarúságtól, a világ gyalázatától és megvetésétől sem félünk, sőt ') Magyar Forr. 399.; Legenda, n. 12. p. 22. — 3) Celanoi: Legenda prima, c. XV. p. 40. Ed. Alenc. Roma, 1906. 3) Bull. Franc. I. 243.