Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

És ebben igaza volt neki, mert szinte a túlzásig vitte az önkéntes vezeklést. Gyönge nő létére egy foltozott ruhánál és köntösnél egyéb ruhát nem vett magára még télen sem. Harisnyát vagy cipőt soha sem húzott fel, hanem mindig faszandálban járt. Testét sertés- vagy lószőrből font inggel sanyargatta, felváltván ezt néha ciliciummal. Fekvőhelye a puszta föld, vagy rőzse, vánkosa egy darab fatuskó volt, csak később, főkép betegségére való tekintettel, volt kénytelen Szent Ferenc határozott parancsára szalmazsákot használni. Mindenszentektől karácsonyig és az egyház által előírt nagyböjt idején kenyérnél és víznél egyebet nem vett magához; hetenként háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken pedig semmit sem evett.

1) Nővérei, látván anyjuk szigorú vezeklését, attól tartottak, hogy időnek előtte sírba fogja őt vinni ez a szigorú élet, azért Szent Ferenchez és Assisi püspökéhez fordultak, kérvén őket, hogy tiltsák el őt a böjttől és parancsolják meg neki, hogy naponta vegyen valamit magához. Szent Ferenc ezt meg is tette és a szent engedelmesség terhe alatt kötelezte Klárát arra, hogy naponta legalább másfél uncia (1 uncia = 30 gramm) kenyeret kell neki elfogyasztania.

2) C) Gyakran olvashatjuk a szentekről azt, hogy amily szigorúak és kemények voltak önmagukhoz, oly kegyesek és szeretetteljesek voltak másokkal szemben. Ezt láthatjuk Szent Klára életében is. Az ő anyai gondoskodása kiterjedt gyermekeinek mind lelki, mind testi ügyeire egyaránt. A Szentlélektől felvilágosítva, maga is jártas volt a lelki élet titkaiban, amibe nővéreit is törekedett beavatni. Különösen lelkükre kötötte és nem győzte eléggé hangoztatni a világ megvetését, az attól való teljes elszakadás szükségességét. Nővéreit óvta még a rokonaikkal való gyakori érintkezéstől is. Hogy mennyire fontos kívánalom ez egy szerzetesnő életében, azt igazolta később Szent Teréziának, a karmelita nővérnek élete, ki magáról állítja, hogy csaknem hivatását vesztette el azért, mert gyakran érintkezett egy világias gondolkodású nagynénjével. Oktatta őket arra is, hogy óvakodjanak a túlságos önbizalomtól. Mert ha igaz is az, hogy a zárdai élet sok bűnalkalmat távol tart lakóitól, de az is tapasztalt tény, hogy a gonosz lélek sokkal hevesebben szokta ostromolni a szenteket és a zárdalakókat, mint a világiakat. Ennek okát is megtudta egy szent, kinek látomása lévén, csodálkozva látta azt, hogy egy egész várost két pihenő ördög őriz, míg egy zárdát az ördögök egész serege tartott ostrom alatt. A felvilágosító felelet erre az volt: a város őrzésére elég két ördög is, mert annak lakói úgy is behódoltak már a gonosz léleknek, szívesen teszik azt, mit tőlük kíván, de nem így a zárdalakók, akiket azért állandó ostrom alatt tart a gonoszok serege. Ezért ajánlotta Szent Klára gyermekeinek a rövid röpimák és fohászok által az Istennel való állandó szoros összeköttetést és kívánta meg, hogy nővérei szigorúan megtartsák a szilenciumot, nehogy a sok haszontalan terefere és tréfa mellett a lelki összeszedettség nagy kincsét elveszítsék. Isten megadta neki azt a kegyelmet is, hogy belátván gyermekei lelkébe, a kísér') Legenda n. 18, p. 26. — -) Legenda n. 18, p. 27.