Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

B) A ferencesek szertartáskönyve előírja,

1) hogy a már beöltöztetett novicius, kezébe véve a feszületet, mondja Szent Pál ezen szavait: »Tőlem távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk ]ézus Krisztus keresztjében, ki által nekem meg van feszítve a világ és én a világnak.« {Gal. 6. 14.) Gyönyörű, a franciskánus életprogrammot igazán kifejező egy aktus ez. A stigmatizált Szent Ferenc fiainak ugyanis nem lehet más törekvésük, óhajuk, vágyuk, mint volt atyjuknak: meghalni a világnak és élni Krisztusnak; nem keresni a világ balga, hiú örömeit, hanem, mint Murillo gyönyörűen kifejezte Szent Ferencet ábrázoló képén : lábbal taposni a világ mulandó örömeit szimbolizáló földgolyóra és két kézzel karolni át a keresztről felénk hajló Krisztust. Ezt tette Szent Klára is. Az atyai házból való távozását, a kis Porciunkulában tett hősies lemondását már ismerjük. Mi természetesebb már most annál, mint az, hogy a zárda falai között ez áldozatos lelkület csak erősödött szentünkben. Mi táplálta ezt, mi volt ennek erősítő forrása? A szenvedő Istenember forró szeretete, az ő életének, főkép szenvedésének állandó mindennapi szemlélete és meditálása. »Ez a szent szűz — írja a magyar forrás — oly kiváló ájtatossággal viseltetett a mi Üdvözítőnk keserves kínszenvedése iránt, hogy valahányszor arról elmélkedett, mindannyiszor megáradtak bőséges könnyhullatásai; hol a sebek miatti keserves szánakozásból ; hol a szent kereszt nagy hasznát fontolgatva, olvadozott szíve az örvendetes könnyhullatástól.«

2) Különösen kedvelte és ép azért könyv nélkül is tudta a szenvedés officiumát, melyet Szent Ferenctől, a kereszt nagy szeretőjétől kapott.

3) Szokása volt a szent szűznek, hogy ruhája alatt testén egy kötélövet viselt, melyre tizenhárom csomót kötött, a végére pedig egy követ tett — mindezt az Úr Jézus sebei fájdalmának emlékére.

4) Az egyik Nagycsütörtökön, hogy szokásától eltérően annál nagyobb buzgalommal elmélkedhessen Krisztus Urunk kínszenvedéséről, kis kamrácskájába vonult és a késő esti órában, körülbelül abban az időben, amikor Üdvözítőnk tanítványaival elhagyhatta a coenakulumot, átadta magát az elmélkedésnek. Végig gondolta az Úr Jézus vérrel verítékezését, elfogatását, megostoroztatását. . . egy szóval minden szenvedését; olyannyira áthatotta az isteni szeretet tüze, hogy extázisba esett és így maradt 24 óráig. Titkár nővére, ki ez idő alatt többször betekintett Klára cellájába, őt állandóan égre emelt szemekkel, mozdulatlanságban látta, mintha ő is meg lett volna feszítve jézussal, így telt el az egész Nagypéntek. A sötétség beálltával gyertyát gyújtott és keltegetni kezdte Szent Klárát a nevezett nővér, emlékeztetvén őt Szent Ferenc parancsára, ki meghagyta neki, hogy egy napot se mulasszon el anélkül, hogy ne enne legalább egy keveset. E szavakra magához tért Klára és látván a gyertyavilágot, mondá : »Mit akarsz leányom nappal ezzel a gyertyával?« Kinek feleli a nővér: »Anyám! Már éjszaka van és elmúlt már Nagypéntek is.« Erre így sóhajtott fel Szent Klára: »0 áldott álom, mely engem fogvatartott. Amit régen kívántam, most megadta nekem az Úr. Neked r) Rituale Rom. Seraphicum p. 72. a) Magyar Forr. 416. o. 3) Lásd : Officium Passionis Domini, az Opuscula sancti Patris Francisi Assisiensis kiadásában, p. 127—148. Quaracchi 1904. *) Magyar Forr. 417. o. ; Legenda n. 30. p. 43.