Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXIII. Scifi Klára. Irta: P. Molnár Arkangyal O. F. M

mintha csak mennyei Vőlegényét csókolgatta volna. Ily alkalommal ielent meg neki a sötétség angyala és őt az imádságtól elvonandó, azt mondta neki: »Ne sírj annyit, mert megvakulsz!« Mire ez volt Szent Klára felelete: Nem vakulhat meg az, aki Istent látja.«

1) Leányai csodálkozva szemlélték imádkozó anyjuknak a Nap fényében ragyogó arcát és hallgatták épüléssel ama igéket, melyek imaközben hagyták el néha ajkait. Az egyik nap annyira átérezte a szenteltvíz jelentőségét, mint Krisztus vérének szimbólumát, mely bennünket tisztára mos, hogy egész nap hintegette vele nővéreit, buzdítva őket arra, hogy gondoljanak az Úr Jézus sebeiből kifolyó üdvözítő vérre. A már fent említett két csodás eseményen kívül, melyet a nővérek imája mellett főkép Szent Klára imádságának tulajdoníthatunk, számtalan csodás eseményt beszélnek el az életírók. Az egyik napon, mikor egy kenyérnél több nem volt a kolostorban, Szent Klára azzal az utasítással küldte el egyik nővérét az éléskamrába, hogy hozza el a kenyeret, annak felét adja a San Damiano mellett lakó testvéreknek, a másik felét pedig szeletelje fel ötven darabra, hogy minden nővérnek jusson. Hallván a parancsot a hívott nővér (a Processo megörökítette e nővér nevét is = Cecilia di Spello), azt felelte Klárának: »Ha csoda nem történik, lehetetlen, hogy a fél kenyér elég legyen ötven személynek.« A kapott parancs szerint mégis elment és metélni kezdte a kenyeret. Klára pedig ezalatt imádkozott és a csoda megtörtént, mert a kenyér úgy megszaporodott, hogy bőségesen elég volt az ötven nővérnek.

2) Máskor pedig olajuk fogyott el, úgy hogy még a betegek kezelésére sem maradt semmi. Ezt megtudva Szent Klára, a saját kezeivel mosta ki az üres olajos korsót és azt az utasítást adta ki a számukra alamizsnát kéregető frater Bentivengának, hogy menjen és szerezzen olajat. A testvér el akarván menni, felemeli a korsót, de az teli volt olajjal. Bosszúság fogta el erre a jó testvért, mert azt hitte, hogy tréfát akartak belőle űzni a nővérek, olajért küldvén őt, mikor úgy is tele a korsó. Látván ezt a jó nővérek és gondosan utánanézvén mindennek, megértették, hogy az Úr Isten az ő kedves jegyesének, Klárának imájára tette e csodát - amiért mindnyájan hálát adtak az Istennek.

3) Egyik karácsony ünnepén történt, hogy Klára súlyos betegsége miatt nem hagyhatta el ágyát és nem mehetett le nővéreivel az oratóriumba a Matutinumot végezni. Cellájában elmélkedett a kis jézus születéséről és így sóhajtott fel : Uram Istenem, egyedül maradtam itt veled e kis hajlékban !« Ezeket mondván, Isten megengedte neki, hogy nemcsak mindent látott és hallott az istentiszteletből, annak dacára, hogy nem a saját templomukban, de a félóra járásnyira levő Szent Ferenc templomban volt az istentisztelet, hanem magát az Úr jézust is láthatta csodás módon a jászolban.

4) Különös tisztelettel viseltetett az Oltáriszentség iránt. Amikor magához akarta venni az Úr testét, mindig buzgó készülettel, sok könnyhullatással, nagy rettegéssel és tisztelettel járult áldozni, tudván azt, hogy az rejtezett el e titkos kenyérben, ki kezdetben teremtette a mennyet és a földet. Betegsége alatt, mikor nem mehetett a Legszentebb látogatására, idejét azzal töltötte, hogy korporálékat és purifikatóriumokat készített az oltárok számára. ') *) Legenda, n. 19. p. 28. — Lazzeri i. m. 60. o. ; Legenda, n. 15. p. 24. — Lazzeri u. o. 61. o. Legenda n. 15. p. 24. — Legenda, n. 29. p. 41. Pennacchi e látomás idejéül 1252. jelöli meg. Jörgensen, i. m. 313. o. 1. j. — 5) Legenda, n. 28. p. 40.