Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

sebb szószólóját, a görög származású Parastron János ferences testvért s általa új követek küldését kérte a pápától.

1) X. Gergely, aki ekkor már eltökélte magában, hogy a Szentföld megmentésére, az unió keresztülvitelére és a visszaélések megszüntetésére egyetemes zsinatot hirdet, készörömest fogadta a császár kérését s hamarosan kiválasztotta követeit Ascoli Jeromos dalmáciai provinciális, a későbbi IV. Miklós pápa, Berengarioi Rajmund, Persicetoi Bonagratia és Mugelloi Bonaventura testvérek személyében. Annyira fontosnak és sürgősnek tartotta a követséget, hogy Anjou Károlynak külön levélben ajánlotta figyelmébe, hogy az átszállításra szükséges hajót Brindisiben tartsa állandóan készenlétben.'

2) Jeromos testvérék bőséges felhatalmazásokkal és részletes utasításokkal felszerelve 1272. novemberében csakugyan útnak is eredtek. Velők ment Parastron János is, aki odahaza megint lelkes izgatást kezdett az unió érdekében.') De a dolog lassan haladt előre. A püspökök és a papság nagy része most is ellenezte az egyesülést. A jég csak akkor törött meg, mikor az ellenzék vezére, Veccus jános levéltáros, később az unió legelszántabb védelmezője, tanulmányai alapján rájött, hogy a Filioque hozzátétel jogosultsága a görög egyházatyák műveiből is bebizonyítható.

1) Közben Mihály császár a pápa megnyugtatására és szóbeli jelentéstétel céljából Lyonba küldötte Rajmund és Bonaventura testvéreket és egyúttal menedéklevelet kért a zsinatra küldendő követei számára. Innét kezdve gyorsabb folyást nyertek az ügyek. A császár és fia, Andronikos herceg 1274 februárjában Jeromos és Bonagratia testvérek jelenlétében letette a katholikus hitvallást.

5) A papság ellenállása szintén megtörött. Részben a császár fenyegetéseinek hatása alatt mindenki elismerte a pápa egyházi főségét, hozzájárult a Rómába való föllebbezéshez és a pápa nevének a liturgiában való megemlítéséhez. Egy hónappal később a kijelölt követek ; Germanos expatriarcha, Theophanes niceai metropolita és Akropolites György kancellár Jeromos, Bonagratia és Parastron jános testvérek kíséretében útra keltek Lyonba, hová azonban csak másfél hónapi késéssel 1274. június 24-én érkeztek meg. Öt nappal később, Péter-Pál ünnepén a pápa mondotta az ünnepi misét s ezen a leckét, az evangéliumot és a Credót latinul és görögül énekelték. A július 6-iki ülésen formailag is megtörtént az egyesülés/) De az unióhoz fűzött remények most is csalóka álmoknak bizonyultak. A görögök eljárása ezúttal is hijával volt az őszinteségnek és a jóhiszeműségnek. Maga Mihály császár sem mutatott elég határozottságot a nagy mű fentartásában. Pedig X. Gergely utódai: V. Ince, V. Adorján, XXI. jános és III. Miklós váltig biztatták a zsinaton vállalt kötelezettségek lelkiismeretes végrehajtására. III. Miklós 1278-ban Ameliai Bertalan grossetoi püspök, továbbá Sienai Bertalan, Perugiai Fülöp és Orvietoi Angelus testvérek útján akarta őt rábírni az unióból folyó összes következmények haladéktalan levonására.') De a követek minden fáradozása kárbaveszett. A papság nagy része most is ellenezte az egyesülést és fanatizmusában több helyütt lázadásra ingerelte a népet. Anjou Károly intrikái és IV. Márton pápa rosszkor alkalmazott szigorúsága csak rontották a helyzetet. Végül Mihály császár halála (1282. december 11.) széttépte a remény utolsó szálait is. ') Eubel : Epitome 134. 1. — 3) Golubovich i. m. I. 286. I. — 8) Hefele i. m. 128. 1. — 4) Hefele i. m. 128. 1. — a) Golubovich i. m. fi. 418. 1. -- >'•) U. o. II. 418. s k. 1. Hefele i. m. 136. s kk. 11. 7) Sbaralea i. m. III. 348. s kk. 11-