Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

polgár útján eléje terjesztett dolgok tüzetesebb megbeszélésére hozzája küldi a marokkói testvérek elüljáróját és társát s kérte őt, fogadja őket szeretettel és bánjék velők emberséggel.

1) Miről volt szó s minő eredménnyel folytak a tárgyalások, nem tudjuk. De hogy a csuklyás diplomaták ezúttal is emberül megfeleltek a beléjök vetett bizalomnak, következtethetjük abból, hogy egy évvel később a király unokájának, Abdul-Asziznak megkeresztelkedéséről olvasunk és mellékesen arról is értesülünk, hogy a tuniszi keresztények teljes szabadságot élveznek.

2) A mohamedán államokkal párhuzamosan a keleti keresztény országokkal is megélénkült az összeköttetés. Gergely pápa 1233-ban Georgiába küldötte Rossanoi Jakab testvért és társait s levélben arra kérte Dávid georgiai királyt, hogy a nevezetteket, »akik az önkéntes szegénység rendjében élnek és Krisztusért követségeket vállalnak a pogány népekhez, melyek nem ismerik Istent és hiába veszik szent nevét«, fogadja tisztességgel és támogassa őket munkájukban.

3) Az első lépést hamarosan követte a többi. IV. Ince már az összes schizmatikus és félhitű népekkel fölvette az érintkezést. A hosszú sorozatot a bolgárokkal kezdte meg. 1245. március 21-én több testvérből álló követséget menesztett I. Kalimán cárhoz (1241 — 1246.) és megtérésre buzdító levele végén felszólította őt, hogy követeit illő tisztelettel fogadja, szorgosan hallgassa, mindenben higyjen nekik és minden lehető módon iparkodjék nekik kezökre járni.

4) Néhány napon belül ugyanilyen követségeket küldött az oláhokhoz, szerbekhez, cserkeszekhez, alánokhoz, gótokhoz, Krimfélszigetre, Georgiába, Örményországba, Ethiópiába s a kelet egyéb keresztény államaiba és valamennyit egyesülésre szólította föl.

6) Ugyanezen napokban még más, hasonlíthatatlanul nagyobb szabású és merészebb tervvel is joglalkozott a Szentszék: a kevéssel előbb feltűnt félelmetes tatárok megtérítésének vagy legalább vadságuk mérséklésének gondolatával. A magyarországi tatárveszedelem, melynek véres hullámai a szomszédos államokba is átcsaptak, remegéssel töltötte el egész Európát. A közös védekezés szükségesebbnek látszott, mint bármikor valaha. IV. Ince is érezte ezt s ezért tartotta sürgősnek az egyetemes zsinat összehívását. De még a zsinat összeülése előtt módot keresett rá, hogy érintkezésbe lépjen a nagykánnal és megpróbálja őt közelebb hozni a keresztény nemzetekhez. így vetődött fel a követség gondolata ') Az 1245. év tavaszán nem kevesebb, mint három követséget indított útnak a nagykán fővárosa, Karakorum felé. Kettőnek tagjait Szent Ferenc, a harmadikét pedig Szent Domonkos fiaiból állította össze. Az első franciskánus követségnek Portugáliai Lőrinc testvér vezetése alatt délről, az újonnan meghódított Kaukázuson, Nagyörményországon és Perzsián keresztül kellett volna behatolnia a tatár birodalomba. De a merész vállalkozás nem járt eredménnyel. Lőrinc testvér és társai soha sem jutottak el Karakorumba. Sőt adatok hiányában azt sem tudjuk megmondani, hogy útra keltek-e egyáltalában 7) Annál teljesebb sikerrel járt a második követség, melyet a német provincia megalapítása körül nagy érdemeket szer!) Sbaralea i. m. I. 155. s k. 1. — 3) Eubel i. m. 233. 1. 2. j. — 3) Sbaralea i. m. I. 102. 1. V. ö. Golubovich i. m. II. 299. s k. 1. — 4) Theiner i. m. I. 198. s k. 1. — s) Sbaralea i. m. I. 357. s kk. 11. — f

i) Batton A.: Wilhelm v. Rubruk (Franzisk, Studien Beiheft 6.) Münster 1921. 7, 1. — 7) Golubovich i. m. II. 319. s kk. 11.