Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista
császár letételével végződött, lelkökre kötötte a német testvéreknek, hogy nyiltan és titokban hassanak oda, hogy a megválasztandó új királyt birodalomszerte hűséggel fogadják s vitézül és állhatatosan támogassák (1246. április 22.).') De mindez csak az előcsatározás jellegével bírt. Az igazi küzdelem, legalább Németországban, csak akkor indult meg, mikor az egyházi párt IV. Ince ösztönzésére Raspe Henrik (1246- 1247.), majd ennek hamaros halála után Hollandi Vilmos (1247 1256.) személyében ellenkirályt választott. Ekkor a pápa mindhárom német provincia (kölni, strasburgi és szász) fejének, úgyszintén a maastrichti, lüttichi, valenciennesi és brabanti őröknek megparancsolta, hogy Frigyes császár és párthívei ellen az egész birodalom területén hirdessék ki a keresztes hadjáratot (1249. január 2.). 2) Négy hónap múlva megismételte ezen parancsát és újból nyomatékosan sürgette a testvéreket, hogy az egyház és Vilmos király érdekében buzgón és kitartással hirdessék a keresztet (1249. május 16.). 3) Félévvel később Ausztriát is bevonta a küzdelembe. 4) Másrészt meg felhatalmazta de Diest jános testvért, Vilmos király káplánját, hogy ha másként nem lehetséges, egyházi fenyítékkel kényszerítse rá hódolatuk bemutatására és hűségesküjök letételére azokat a fejedelmeket, nemeseket és miniszteriálisokat, akik eddig még nem hódoltak meg Hollandi Vilmosnak. ) A németországi harc azonban csak gyerekjáték volt ahhoz a vad és kegyetlen küzdelemhez képest, mely Olaszországban tombolt. A szentszék leghívebb támaszai itt is Szent Ferenc fiai voltak, hozzájuk számítva a harmadrendűek népes seregét is. jellemző, hogy a császár veje és jobbkeze, Ezzelino, kinek véres kegyetlenségeiről olyan szörnyű részleteket jegyeztek föl az egykorú krónikások, senkitől sem rettegett annyira, mint a kisebb testvérektől.") Hogy milyen elszántsággal szolgálták a testvérek az egyház ügyét, arra jó példa Montesarculoi Simon testvér esete, aki 1248-ban IV. Ince megbízásából egyenesen az oroszlán barlangjába merészkedett: Apuliába ment, hogy a nápolyi királyság lakóit a pápa részére vonja. Igaz, merészségéért életével lakolt, de célját elérte, mert a császár számos hívét átvitte a guelf táborba. 7) A véres küzdelem II Frigyes halála (1250. december 13.) után is folytatódott. IV. Ince a gyűlölt császár fia és utóda, IV. Konrád 1250—1254.) ellen ugyanazokat a fegyvereket használta, mint ellene. De Diest jános testvért már 1251. február 10-én megbízta, hogy Flandria német nyelvű részeiben változatlan buzgalommal hirdesse tovább a keresztet néhai Frigyes fia és pártfelei ellen. 8) Két év múlva (1253. február 10.) megismételte ezen parancsát és egyben felhatalmazta jános testvért, hogy a fegyvert fogóknak ugyanolyan búcsúkat engedélyezzen, eminőket a Szentföldre indulóknak szoktak.) És hogy jános testvér emberül megfelelt a beléje helyezett bizalomnak, arra bizonyság, hogy a pápa érdemei jutalmául már 1252. nyarán samlandi, egy évvel később pedig lübecki püspökké nevezte ki. Ez alkalommal lelkes szavakban ismerte el róla, hogy az egyház igazáért sok nyilvánvaló veszélynek tette ki életét és kitartó igyekezetével számos német várat és helységet Vilmos király hűségére térített. 1 0) jános testvér különben püs') Sbaralea 1. m. 411. 1. — 2) Potthast i. m. 13.151. sz. — 3, U. o. 13.360. sz. — *) Eubel i. m. 51. 1. 7. j. - Potthast i. m. 13.236. sz. — ö) Holzapfel i. m. 189. 1. — 7) S.alimbene i. h. 318. 1. — 8) Sbaralea i. m. I. 568. 1. — U. O. 643. 1. — , ü) U. 0. 660. 1.
