Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

1. A keresztes hadjáratok hirdetése. a) A pápaságnak a XIII. században is a keresztes hadjáratok intézése adott legtöbb munkát. Sőt e században még többet adott, mint az előzőben. Mert az a viharos lelkesedés, mely az első hadjáratok vitézeinek szívében lobogott, ekkorra jórészben kihamvadt. A fejedelmek önzőkké és számítókká, a tömegek szkeptikusokká lettek. Nehezen melegedtek föl s még nehezebben mozdultak meg Pedig a Szentföld helyzete évrőlévre tarthatatlanabbá vált. Régi ellenségei mellé újak támadtak, akik mindig nagyobb és nagyobb területeket ragadtak magukhoz. A század közepén (1244.) Jeruzsálem végleg a hitetlenek kezére került s a keresztények a szíriai partokra szorultak vissza. A pápák minden követ megmozdítottak, hogy fordítsanak ezen a szomorú helyzeten. Igazán emberfölötti erővel fáradoztak a mind fenyegetőbbé váló veszedelem elhárításán. jellemző adatként említhetjük, hogy IV. Miklós (1288-1292) reánk maradt 7.652 levele közül körülbelül kétezerben foglalkozik a Szentföld sorsával.

1) De nagyjából ugyanez az arány elődeinél is. Tehetségéhez és körülményeihez képest a század mindegyik pápája megtette kötelességét. Az egymást érő súlyos kudarcok egy pillanatra sem csüggesztették el őket- Egészen Akkon elestéig (1291.) nem szűntek meg reménykedni benne, hogy mégis csak sikerül a nyugati kereszténységet olyan arányú erőfeszítésre bírniok, mely tartósan biztosítja a szent helyek békéjét. Nem fáradtak bele az újabb és újabb keresztes hadjáratok tervezgetésébe és megszervezésébe. Ebben a heroikus küzdelemben a kolduló rendek voltak a pápák leghívebb támogatói. A népre gyakorolt óriási befolyásuk, melyet jámbor életök mellett főleg egyszerű és természetes ékesszólásuknak köszönhettek, mindenki másnál alkalmasabbakká tette őket a lelkek mélyén kihamvadni készülő parázs új lángra lobbantására. A pápák hamar észrevették ezt s a húszas évek végétől kezdve szinte kizárólag őket használták a keresztes háború prédikálására. IX. Gergely (1227—1241 ) már 1227-ben számos franciskánust megbízott a kereszt hirdetésével, kik rövid idő alatt sok ezer embert gyűjtöttek II. Frigyes császár és Briennei jános jeruzsálemi király zászlói alá.

2) Ezen első kereszthirdetők közé tartozott bold. Cordellai Vilmos is, kinek esete érdekesen világít rá a ferences szónokok kedves leleményességére. E szentéletű testvér ugyanis többek között egy tornajátékra is elment prédikálni. De a megjelent lovagok semmi áron sem akarták meghallgatni. Ezért arra kérte őket, hogy legalább néhány kérdést engedjenek meg neki. Mikor megkapta az engedélyt, felállott egy kocsira s ezzel a kérdéssel fordult a körülállókhoz: > Van-e itt katonája ennek és ennek a grófnak?« Néhány lovag igenlőleg felelt a kérdésre. Mire ő tovább kérdezte a második, harmadik stb. grófot. Mindegyiknél akadt jelentkező. »Hát Krisztusnak van e katonája?« kérdezte most hirtelen fordulattal. Kérdésére mély csend volt a felelet. »Oh jaj nekem! - kiáltott ő erre. — A báróknak mindnek van katonája és Krisztusnak, mindannyiunk urának egy szál sincs.« Ez hatott. Az egyik előkelő úr azonnal felkelt, odajárult a testvér elé s felvette kezéből a keresztet. Példáját az összes jelenlevők követték.

3) ') Golubovich G. : Biblioteca bio-bibliografica della terra santa e dell'Oriente Francescano. II Quaracchi 1913. 478. 1. — s) U. o. II. 286. 1. — 3) U. o. II. 285. 1.