Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

tek a dolgok állásáról és általuk szereztek érvényt akaratuknak. A bulláriumok és diplomatáriumok nemcsak a Szentszék hihetetlenül kiterjedt munkaköréről tanúskodnak, hanem egyben elárulják azt is, hogy ezen óriási munkakör fennakadás nélküli betöltése csak azért volt lehetséges, mert olyan odaadó munkások serénykedtek benne, mint a két nagy kolduló rend tagjai. Arra, hogy a pápaság mindjárt kezdetben ilyen közvetlen kapcsolatba került Szent Ferenc rendjével, elsősorban az új alapítás jellegében kell keresnünk a magyarázatot. Különösen két vonását kell kiemelnünk: lángoló buzgalmát és igénytelenségét. A Poverello szellemének örökösei az első két-három nemzedékben semmi másra nem tekintettek, mint Isten és az egyház ügyére. Ha kívánták tőlük, szívesen vállalták értök a legnehezebb fáradalmakat, megpróbáltatásokat, sőt a vértanúhalált is. És mert egyedül Istennek éltek, nem tekintették az emberek személyét és nem féltek tőlük. A leghatalmasabb fejedelmek és a legrettegettebb zsarnokok elé ugyanolyan elfogulatlansággal léptek, mint egyszerű hallgatóik elé. Tökéletes szegénységök és igénytelenségük még alkalmasabbakká tette őket a Szentszék céljainak szolgálatára. A jólét és kényelem, az átlagember vágyainak e kettős netovábbja, előttük ismeretlen fogalmak voltak. Számukra a lemondás és nélkülözés azt jelentette, amit a keresztes vitézek számára a hitetlenekkel való találkozás: óhajtva keresett alkalmat erejök megmutatására és érdemeik gyarapítására. Isten ügyéért még a hazai rögből és a nemzeti kötelékekből is könnyen kiszakadtak. Nagy Tatárországban vagy az egyiptomi szultán birodalmában épen olyan otthonosan érezték magokat és épen olyan elpusztíthatatlan lelki derűvel dolgoztak nagy céljaik elérésén, mint a megszokott hazai talajon. A vándormadár ösztöne élt bennök; ha rövid időre fészket vertek is egy-egy helyen, készek voltak bármely pillanatban útra kelni, ha egy magasabb akarat úgy kívánta tőlük. Lángoló buzgalmuk mellett csakis ez a vándormadárösztön fejti meg csodálatosan merész utazásaikat, melyek nemcsak a missiók, hanem a tudományok történetében is korszakalkotó jelentőségűek. A szolgálatok sokfélesége és az adatok nagy száma miatt természetesen nem vállalkozhatunk rá, hogy minden részletében hű és kimerítő rajzát adjuk annak a gazdag egyházi és politikai tevékenységnek, melyet Szent Ferenc fiai a Szentszék megbízásából és érdekében kifejtettek. Hiszen ez bizonyos korszakokban csaknem egyet jelentene az egyház történetének megírásával és csak némi teljességre való törekvés esetében is köteteket igényelne. Ha tehát nem akarunk beleveszni az adatok tengerébe, időben is meg anyagban is erős korlátokat kell magunk elé állítanunk s a teljességet fel kell áldoznunk a jellegzetességért. Ebből a meggondolásból kiindulva a rend hétszázados múltjából csupán egy századot, a megalakulás és a teljes kibontakozás századát választjuk ki, amely őseredeti, jórészben még érintetlen inspirációival valamennyinél alkalmasabb a ferences szellem ezirányú megnyilatkozásainak szemléltetésére. De ezen, aránylag rövid időn belül sem terjeszkedünk ki minden részletre, mert ez egyfelől túlságosan mozaikszerűvé tenné előadásunkat, másfelől kelleténél hosszabbra nyújtaná dolgozatunkat. Sokkal célszerűbbnek látszik, ha bizonyos szempontok szerint csoportosítjuk az anyagot és az egyes csoportokon belül csak a jellemzőbb adatokat sorakoztatjuk fel.