Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXII. A ferencesek vallási és politikai küldetése a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. Balanyi György, piarista

A ferencesek vallási és politikai küldetései a Szentszék szolgálatában a XIII. században. Irta: Dr. BALANYI GYÖRGY, piarista. ssisi Szent Ferenc föllépése sok tekintetben új korszakot nyitott a virágba borult középkor történetében. Működése nyomán a vallásos, szociális és művészi ösztönzések egész raja kelt, melyek megannyi jellegzetes vonásként verődtek ki a XIII. század arculatán. A szavaiból és tetteiből kisugárzó új szellem első felvillanásaival elűzte a nyugati kereszténység látóhatárán sötétlő komor fellegeket, melyek egy eddig még nem látott nagyságú vallási, erkölcsi és társadalmi összeomlás közeledtét hirdették s helyettök az igazi lelki béke, a vidám lemondás és az áldozatos szeretet boldog derűjét árasztotta a küzködő emberiségre. A Poverello áldott lába nyomán megújult a föld színe. A mély és bensőséges vallási élet olyan körökben is lelki szükségletté vált, melyek eddig jóformán csak az anyagiak iránt mutattak fogékonyságot, a tömegek lelke mélyén izzó demokratikus gondolat megtisztult a forradalom salakjától és a társadalom erőszakos szétrobbantása helyett az igazán értékes elemek békés fölfelé törekvésének eszköze lett, az önkéntes szegénység aureolába vonása pedig kirántotta a talajt a kitörőben levő gazdasági és társadalmi anarchia lába alól. Röviden: Szent Ferenc föllépése szebb és gazdagabb fejlődés útjait nyitotta meg az európai nemzetek számára. De a szegénység apostolának föllépése nemcsak új szellemet árasztott, hanem új történeti lehetőségeket is nyújtott. Mert a nyomába szegődött ezrekből és tízezrekből rövidesen rend, kitűnően fegyelmezett és az egyház érdekeiért élni-halni kész hadsereg alakult. A pápák mindjárt * felismerték és habozás nélkül alkalmazásba is vették az új rendben kínálkozó új hatalmi eszközt. A XIII. század harmincas éveitől kezdve a dominikánusok mellett első sorban Szent Ferenc fiait használták ama feladatok megoldására, melyeket idáig a cluny kongregáció, illetve az új alapítású cisztercita és premontrei rend tagjaival végeztettek. Mindjárt kezdetben a legkülönbözőbb és legnehezebb megbízásokkal halmozták el őket. Az első sikerek csak fokozták bizalmukat és arra ösztönözték őket, hogy évről-évre szélesebbre tágítsák az igénytelen és minden akadályon diadalmaskodó szerzetesek munkakörét. A rend megalapítását követő emberöltőben a pápaság ezer ágú-bogú működésének már nem volt egyetlen olyan területe, melyen franciskánusok ne működtek volna. Az alapítás századának második felében a dominikánusok mellett már ők voltak a pápaság szeme és karja : a pápák általuk értesiil-