Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XXI. Ferencesek és a Szentföld. Irta: P. Takács Ince O. F. M
De hiszen már az eddigiekből is kiviláglik, hogy Szent Ferenc fiai oly áldozatot hoztak a szent helyek védelmében, amilyenre csak lemondó, áldozatos, hősi lelkek képesek. Már az eddigiekből is láthattuk, hogy nemcsak a hitetlen mohamedánok profanizáló törekvései ellen kellett testük épsége árán megvédeniök a szent helyeket, hanem ami szerfölött elszomorító, a keresztény szakadár keleti egyházak ellen is oltalmazni kényszerültek a római katholikus egyházat és ezzel együtt a szent helyekhez való saját régi jogaikat. A schizmatikus felekezetek 1517-ig békében voltak a latinokkal a Szentföldön; még a körmeneteken is közösen és békésen résztvettek. Midőn azonban 1517-ben Sziria és Palesztina fölött a törökök lettek úrrá, nyomukba lopódzott a görög intrika is. Az arabok uralma alatt (638—1517.) a görög elem nagyon kis számban volt képviselve Jeruzsálemben és a többi szent helyeken. A török hatalom terjeszkedésével azonban a szakadár görögök mind nagyobb számban tódultak oda és jogokat követeltek a maguk számára. Hogy ez nem ment simán, magától értetődik. Szemben találták magukat a latinok, vagyis a ferencesek történelmi és törvényes előjogaival. Erre aztán megkezdődött az áskálódás, a versengés, a kiállhatatlan és szemtelen követelődzés Szent Ferenc fiainak öröksége ellen. Ebben aztán ki is tűntek. Gyűlöletük és fanatizmusuk az ész és igazság szavánál erősebb, hangosabb volt. Annyira mentek, hogy nem egyszer maguk fegyveresen reátámadtak a szentélyekben tartózkodó, ott imádkozó, védtelen atyákra és testvérekre, sokszor még a liturgikus ténykedések közepette is. így történt 1757. virágvasárnapján is, amikor véres csatába fúlt a szent szertartás. Utóbb a görögök Raghib pasa nagyvezirt pénzen megvették, hogy engedje át nekik a betlehemi bazilikát, a Szentsírnál a latinokkal egyenjogúságot biztosítson részükre s egyéb szent helyekre is terjessze ki jogaikat. 1) Mindeneknél klasszikusabb az az eset, mely IV/. Amurat szultán alatt (1623 1640.) történt. Tipikus példája ez a ferencesek szenvedésteljes, megalázó helyzetének, a törökök megvesztegethetőségének és a görögök ármánykodásának. Ez a szultán többször elkergette a ferenceseket a jeruzsálemi, illetve betlehemi szentélyektől, majd meg ismét többször visszahívta őket, főleg a külföldi követek istanciájára. A játék hatszor ismétlődött. Mi volt a háttérben ? Görög intrika. Ők ugyanis megvesztegették IV. Amurát szultánt, a világ egyik legpénzsóvárabb emberét. Segítőjük volt ebben a görög származású anyaszultána, Kiossem és az ugyancsak görög nemzetiségű Khasseki, a szultán egyik neje is. Ezek birták rá az akaratnélküli és züllött Amurátot e csúnya játék véghezvitelére. A szultán végül is a görögök javára döntött. 2) Pénz, gyűlölet, hízelgés, erőszak, profanizálás és szentségtörés, mind alkalmas eszköz volt a görögök kezében a ferencesek megalázására és saját aljas fondorlataik kivitelére. 3) Ám a franciskánu') V. ö. Amedeo Giannini : La questione dei luoghi santi. Napoli, 1925. 11. 3) Biblioteca IV. 154; v. ö. még ugyancsak Golubovich cikkét Archiv. Franc. Hist. 1921. XIV. 209. s köv. ; Meistermann : Útmutató 260. IV. Amurat szultánt az ottomán Nérónak szokás nevezni. Arany- és vérszomjának áldozatait circa 100.000-re becsüli Hammer történész : Histoire de l'Empire Ottoman című művében. IX. 1—2., 389. 3) Az ú. n. »szent helyek kérdése« csak a görögökkel kezdődik 1517. után. Főkép 3 dolog körül forog : a) a jeruzsálemi Szentsir-bazilika, b) a betlehemi születés-bazilika, c) a Jozafát völgyében fekvő Szent Szűz sírja körül. A görögök, hogy jogokat szerezzenek e helyekre, még hamis fermánokat is gyártottak. E hamisítványokat újra kimutatta P. Golubovich Biblioteca IV. 74—199. E hamisításokat IV. Amurat is elismerte, bár később mégis a görögöknek adott igazat. Archiv. Franc. Hist. 1921., XIV. 214.
